Van egy pillanat. Az utolsó pillanat. Az, amikor már nem vársz tovább. Amikor már nem bízol abban, hogy ezúttal minden másképp lesz, csak döntesz és végre cselekszel.
Az a pillanat, amikor ráébredsz, hogy az elmúlt hónapokban többet adtál valakinek, mint egész életedben bárkinek, és ráébredsz arra is, hogy nem a te hibád, ha az a bizonyos valaki nem tudja ezt értékelni.
Próbálnád gyűlölni érte, próbálnád hibáztatni, de nem teszed. Nem haragszol, mert tudod, hogy neki sem könnyű.
Még ha fáj is az, hogy te vagy az a más valaki, és te vagy az, aki mindent megtettél azért, hogy másképp legyen, és utat nyiss az elzárt szívhez.
Nem haragszol, csak őrlődsz. Mert tudod, és érzed, hogy csak egy hajszál választ el titeket egymástól, mégis az a vékony szál olyan erősen áll ott kettőtök között, mintha védeni akarna valamit, valami olyat, aminek már régen vége van.
És bár tudjátok mindketten, hogy annak vége, ő nem képes elszakítani azt a köteléket, te pedig tehetetlenül nézed, ahogy a szál ott marad. Kettőtök közt.
És ekkor eljön az utolsó pillanat, amikor döntesz és elengeded őt. A szíved pedig millió darabra hullik szét.
És már nem bízol többé a folytatásban, egyszerűen csak várod azt a napot, amikor a szíved széthullott darabkáit képes leszel újra összeilleszteni, hogy jöhessen valaki más. Valaki, aki talán beforrasztja rajta a sebeket.
És rájössz, hogy talán a sors valamiért így rendezte, hiszen semmi sem történik hiába…
Oláh Zsuzsa
EZ IS ÉRDEKELHET:
Tisztelt Zsuzsa !
Volt szerencsém elolvasni az írását !
Felmerül bennem a kérdés? A másik fél nem e próbált megtenni mindent a kapcsolatukért, már ami tőle telhető volt? Lehet jelenlegi élet körülményei ennyit engedtek, tudom mindent meg lehet oldani amit az ember szeretne és talál rá módot ,megoldást. Persze ehhez is két emberre van szükség. “Kötelék” ?
Talán a gyerekei akik mindig is azok maradnak ,és talán múló gyerekkort ameddig lehet ki szeretné használni, velük tölteni ,ha még csak furikázni is kell őket.
Bár ő is tisztában van vele hogy ez sem tart örökké de talán megnyugtatja azt a kis időt is velük tölti.
Válás után új életet kezdeni senkinek sem könnyű. Azt gondoltam mély kapcsolatot kialakítani, sosem fogok. De volt benne részem bár nem így indult még is megtörtént, sajnos vége lett. Csak reménykedni tudok valaha is lesz ilyenben részem. Szét tört szívem lehet valaha össze rakom de egy darabja mindig az övé marad a szál mindig is megmarad.
Üdv Béla 🎈