Ismered az érzést, mikor reggel nem akarsz kikelni az ágyból? Mikor magányosnak, keserűnek és fáradtnak érzed magad? Annyira fáradtnak, hogy a legegyszerűbb dolgok megtételére sem vagy képes? Amikor annyira elgyötört és erőtlen vagy, hogy még a hajadat sem akarod megfésülni és felöltözni sincs kedved?
Remélem nem ismerős, mert ez bizony a kiégés, ami ma már népbetegségnek számít.
Ami furcsa, hogy ennek ellenére ezt az állapotot kevés ember érti meg igazán, mert úgy képzelik, mint egy átmeneti letargiát. Azt tanácsolják neked, menj emberek közé gyakrabban, csinálj szórakoztató dolgokat minél többet. De azt már nem akarják, hogy keresd meg őket, ha gondod van, hogy kiönthesd nekik szíved.
Persze az is igaz, mikor magányosnak érzed magad, nem akarsz mások terhére is lenni. Nem akarod, hogy helyetted valaki más csinálja meg a házimunkát és tegyen rendet életedben. Főleg azért nem, mert szégyelled állapotodat, és azt, hogy úgy érzed, elbuksz a világ legegyszerűbb feladataiban is. Pedig az első lépes az lenne, hogy elfogadod és elismered, kiégtél.
Már csak azért is, mert pánikolsz. Heves szívdobogás jön rád, ha a komfortzónádon kívül kell járnod. Az pedig igen kicsi teret jelent, különösen a kiégés esetén. Hiszen a kiégés, még az alvást is megnehezíti, mert az idegeid nem hagyják, hogy el tudj lazulni.
A kialvatlanság, a fáradtság aztán egyre keserűbbé tesz. Annyira, hogy már az életnek se látod értelmét többé. Annyira elgyötört vagy, hogy már nem tudod mit is kellene csinálnod, hogy jobban legyél. Ezért maszkot húzol arcod elé, hogy legalább ne lássák mások, hogy belül zokogsz.
A születésnapod már nem örömteli ünnep, hanem annak bizonyítéka, hogy még egy évet eltöltöttél a semmivel. Hogy az egyszerű élet összetörte álmaidat, és nem jutottál oda, ahová szerettél volna korábban. Hiába hajtottál, küzdtél, az nem volt elég.
S ez az, ami kiégetté tett.
Az sem könnyíti meg helyzeted, hogy úgy érzed mások meg- és elítélnek a kiégés, a depresszió, a keserűség miatt. Nem értik meg, hogy ezek komoly lelki betegségek. S mindegy miért jutottál idáig, a lényeg, hogy nem látod többé értékességedet. Nincs több türelmed semmihez, és a feladataid, amiket a munkahelyeden és otthon kellene végezned, iszonyatos terhet jelentenek.
Mázsás teherként éled meg azt is, hogy ítélkeznek feletted. Ha elmondod, mi van veled, úgy érzed, azt gondolják, csak üres panaszt hallanak tőled. Ez pedig a baj, mert ahhoz, hogy ez változzon, először neked kellene elfogadnod, hogy kiégtél, amit nem mindenki fog megérteni és elfogadni.
De neked muszáj, hogy aztán elkezdhess foglalkozni lelked gyógyításával.
EZ IS ÉRDEKELHET: