Mindig minden megoldódik. Az aggodalom fölösleges. Az élet szép, mert széppé tesszük. Dolgozz rajta te is!
Hinnéd, hogy aki így nyilatkozik valójában aggodalmaskodó ember?
Az aggályoskodó hajlamos minden kérdésben inkább a nehézségeket látni, s ennek okán olykor jó előre felismeri a fenyegető helyzeteket, elkerüli a bajokat. Csakhogy a körülmények állandóan változnak – hol kedvezőek, hol baljóslatúak – s ha emberünk nem képes viselkedését a változó viszonyokhoz igazítani, akkor emiatt nehézségekkel kell szembenéznie. Ha dolgai éppen jól mennek, az aggályoskodás már nem a csapdák elkerülését, a túlélést szolgálja, hanem állandó elégedetlenséget, szorongást okoz.
Felebarátunk dönthet úgy is, hogy nem vesz tudomást a nehézségekről. Elégedetlenségét, szorongását mániás derűlátással ellensúlyozza. A finomkodva pozitív gondolkodásnak is nevezett hurráoptimizmus azonban végső soron ugyanolyan ártalmas, mint a túlzott borúlátás. Figyelmen kívül hagyja a tényeket, gátja az alkalmazkodásnak.
Ha valakin eluralkodik, nem lesz képes természetes módon kifejezni érzelmeit és késztetéseit, s nem lesz képes megküzdeni gondjaival. Bízik a csodákban, s hisz benne, hogy a következményeket ki tudja kerülni vágyainak meghamisításával, a nyugtalanító dolgok, a kellemetlen szükségszerűségek, a felelősség kikerülésével.
Az önpusztító viselkedésminták – tulajdonképpen tévhitek – mélyen be vannak ágyazva személyiségünkbe. Legalább olyan nehéz felszámolni őket, mint leszokni valamilyen függőségről.
Józanul gondolkodó ember mindazonáltal – ha hajlandó az önvizsgálatra, személyiségének fejlesztésére – úrrá lehet hiedelmein.
Ha rájön, hogyan győzte meg magát érvényességükről, megtanulhatja azt is, hogyan bontsa le, érvénytelenítse őket. Vagyis, ha képes volt elsajátítani tucatnyi merev, életét megkeserítő téveszmét, akkor az észszerű, a valósághoz rugalmasan igazodó gondolkodás képességét is megtanulhatja.
Ádám László
EZ IS ÉRDEKELHET: