Hiszek a nagy szerelemben. Hiszek, mert olyan szerencsés vagyok, hogy átéltem. A mindent elsöprő, lélekben és testben megrengető, eget-földet megmozgató, mámorító szerelmet. Azt, ami csak egyszer adódik.
Az a fajta szerelmet, ami ellenőrizhetetlen lángokkal tör ki, majd parázzsá szelidül, és évekig csendesen, kényelmesen ég. Az a fajta szerelmet, amelyről regényeket és szimfóniákat írnak. Az a fajta szerelmet, ami többet tanít, mint gondolnád, és többet ad, mint amire szükséged van.
Azt az élményt, ami semmi máshoz nem hasonlítható a világon.
Átéltem, de nem tudtam megtartani.
Bizony a történetek arról sosem szólnak, hogy nem mindig sikerül a nagy szerelmünkkel kéz a kézben végigtáncolni az életen és együtt megöregedni. A való világban a szeretet nem hódít meg mindent. Nem oldja meg a helyrehozhatatlan különbségeket, nem győzedelmeskedik a betegségeken, nem hidalja át a vallási és társadalmi szakadékokat, és nem ment meg minket önmagunktól, amikor erkölcstelenül, helytelenül cselekszünk.
Nem mindig tart ki a nagy szerelem, mert néha a szerelem nem minden. Van, hogy az egyik fél egy apró vidéki otthont szeretne három gyerekkel, míg a másik nyüzsgő karriert akar a városban. Van, aki az egész világot fel akarja fedezni, míg a másik fél kimerészkedni a hátsó udvarból is.
Néha a legnagyobb, legjobb lépés, amit tehetünk, az, hogy elengedjük egymást. Máskor pedig nem kapunk választást.
Egy azonban bizonyos: ha a nagy szerelem nem is marad velünk, a jelentősége attól még nem törpül el.
Vannak, akik egy év alatt jobban szerethetnek, mint mások ötven év alatt. Vannak, akik egyetlen nap alatt többet tudnak tanítani, mint mások egy élet alatt. Vannak, akik csak egy bizonyos időre lépnek be az életünkbe, de olyan hatást fejtenek ki, amit soha senki más nem tud igazán pótolni.
Átéltem a nagy szerelmet, de nem tudtam megtartani.
De hálás vagyok, hogy egyáltalán találkozhattunk, hogy részem lehetett egy ideig a csodában. Hogy szerethettem, hogy tanulhattam, hogy megismerkedésünk eredményeként kitágult és kivirágzott az életem.
Elvesztettem, mégis hálás vagyok. Végül is annyi olyan ember van, akinek egyáltalán nem adatik meg a csoda.
EZ IS ÉRDEKELHET: