Vannak emberek, akik fájdalmat és bánatot okoznak nekünk. Életünkbe érkezésük oka, hogy a fájdalom által valamit tanuljunk magunkról és a körülöttünk élőkről. Arra mutatnak rá, hogy miként ne akarjunk másokkal viselkedni és mit ne tűrjünk el másoktól. Vagy, hogy milyen érzés egy negatív, destruktív kapcsolatban élni, szenvedni és hogyan lépjünk ki abból.
Vagyis azt mutatják meg nekünk, hogyan akarjuk, vagy éppen ne akarjuk élni az életünk.
Meggyőződésünket és elveinket a tapasztalataink formálják. Hiszen mikor velünk igazságtalanság esik meg, kényelmetlen helyzetbe kerülünk, átgondoljuk elveinket, amelyeket a negatív és pozitív érzéseink hívnak elő egy-egy helyzet kapcsán.
Azok az emberek, akik fájdalmat okoznak nekünk, egoista és rideg magatartásukkal ugyanúgy tapasztalatokat és leckéket adnak nekünk, mint a barátaink. Az általuk okozott fájdalom hatására átgondoljuk, hogy milyen emberek vesznek is körül minket.
Ezek a tapasztalatok teszik lehetővé, hogy fejlődjünk, erősebbek legyünk és együtt érzőbbek embertársainkkal szemben. Éppen ezért tulajdonképpen hálásak lehetünk a nekünk bánatot okozó embereknek, mert arra kényszerítenek minket – tudat alatt- hogy nézzünk magunkba és változtassunk életünkön.
Hiszen nekik köszönhetően a továbbiakban hamarabb fel fogjuk ismerni a hozzájuk hasonló egoista, rideg embereket és gyorsabban lépünk ki a vonzásukból. Nem pazarolunk rájuk időt és érzéseket. Hanem arra haladunk, ahol a szívünk és lelkünk békében van.
Éppen ezért a tőlük kapott leckék nagyon értékesek. Nem is szabad sajnálkozni miattuk, inkább tanulni kell belőlük. Nem a negatív tapasztalatokra kell tehát fókuszálni, hanem a tanulandókra. Hiszen az élet túl rövid ahhoz, hogy a múlton rágódjunk. S negatív emberek bűvkörében ragadjunk.
Csak tanulni kell a múltból aztán nyitottan, optimistán és empatikusan élni tovább az életünk.
EZ IS ÉRDEKELHET: