Megint ez a kínlódás. Ez a semmi sem jó érzés. Amikor szeretnél kivetkőzni magadból és madár alakban a felhők felé szállni. Talán egyirányú jegyet kellene váltani egy másik életbe! – gondolod magadban.
Vagy csak a feltétlen szabadság és az izgalom hiányzik? Na igen, meglehet csak az Életre szomjazol.
Persze az is lehet, csak az a baj, hogy az ég után a lelked is szürkébe borult. S ezért az életkedved is egy csapásra elfogyott. Csak, mert nem nyugtatnak meg, és nem töltenek el örömmel a jól bevált dallamok. Csak, mert a kedvenc könyveid is hidegen hagynak most.
Túlságosan is kínlódsz így magadon sem tudsz nevetni. Igaz, annyira azért nem is vagy elkeseredve, hogy könnyekre fakadj. Csak azt szeretnéd, ha valaki kitalálná ki nem mondott gondolataid, sőt, magad számára sem világos érzéseidet is! De senki nem figyel rád, hiszen szürkévé és áttetszővé váltál. Na meg megközelíthetetlenné.
Bezzeg te mindenkinek örömet szereznél, ha tudnál. De hiába, mert te vagy a balek, akinek a tetteit az emberek természetesnek veszik. Össze is szorítod ajkaid, nehogy panasz hagyja el szádat.
Így marad a négy fal, na meg az ember, aki arra esküdött fel, hogy jóban-rosszban melletted marad. Ő lesz a „szerencsés”, akinek kifakadsz. Érzéseid gondolkodás nélkül tárod fel előtte. Toporzékolsz is, és ő egy ideig hallgat is türelmesen.
Már megtanulta, hogy elég ilyenkor, ha melletted van és nem önt még olajt a tűzre. Így aztán miután kiadtad magadból, amit kell, félszavaid felváltják az egész mondatok végre. A dolgok a helyükre kerülnek és rájössz, a napfény hiánya kifordított önmagadból. S az ilyen kínlódással teli napokon tényleg jó lenne egy egyirányú jegy egy másik életbe, hogy ne őrülj meg addigra, mire a nap végére jutsz…
EZ IS ÉRDEKELHET: