A párkapcsolati kommunikáció tipikusan az a téma, ami elvileg egyszerű, hiszen elméletben mindenki tudja, hogy beszélgetni kell egymással. Azt azonban már kevesebben, hogyan kéne jól csinálni. Legalábbis gyakorlatban. Mert az egyáltalán nem mindig zökkenőmentes.
Pedig beszélni tényleg kell! Jóról és rosszról egyaránt, hiszen a kommunikációval tudjuk csak kifejezni érzéseinket, gondolatainkat, szükségleteinket a párunknak, ő pedig nekünk. Ez pedig szükséges egy jól működő kapcsolathoz.
Általánosságban a nők számára a beszéd egyfajta kitárulkozás. Maga a beszéd folyamata segít például a feszültség levezetésében. Ezzel szemben a legtöbb férfi lényegretörő és megoldásorientált.
Bár az alap problémát, miszerint ,,férfi és nő hogy érthetnék meg egymást, hisz mind a kettő mást akar. A férfi a nőt, a nő a férfit” már Karinthy is megfogalmazta, ennek ellenére fontos, hogy a kommunikáció közös nevező legyen. Fontos, hogy tabuk nélkül kommunikáljunk, és megtaláljuk a másikhoz vezető kommunikációs nyelvet.
Lényeges, hogy a párunkkal való beszélgetés szeretetteljes és őszinte legyen. Ilyenkor lelki társként, igazi partnerként kezeljük a másik felet, akivel bizalommal osztunk meg bármit.
Merjünk kitárulkozni és bensőségesebb hangnemet megütni, ha meg akarjuk osztani a másikkal a bennünk rejlő érzelmeket, legyen az pozitív vagy negatív. Ne csak híradásként meséljük el a napunk eseményeit és semmiképpen se egy folyosói csevelyből, felületes közhelyekből álljon a napi beszélgetésünk.
Egy jól működő kapcsolatban nincs olyan téma, amit kerülni kell. Mindenről lehet beszélni, azonban egyáltalán nem mindegy, hogyan. Fontos egymás tiszteletben tartása, a másikra való odafigyelés és az, hogy a másik érveit is tudjuk meghallgatni. Nézeteltérések és viták minden egészséges kapcsolatban vannak, de sosem a konfliktus hevében kell a másik fejéhez vágni a bántó dolgokat.
Talán egy kicsit túl megtervezett, de a kommunikációban segít a hármas megközelítés:
– Fejtsd ki!
– Magyarázd el!
– Kérj!
Így először el tudjuk mondani, hogy mit is szeretnénk, majd megosztjuk azt, hogy a másik fél hogyan tud segíteni ezen, a kérés után pedig rögtön jöhet a válasz, hogy meg tudja-e tenni vagy beszélgethetünk az esetleges alternatívákról.
A lényeg az, hogy beszéljünk. Beszéljük meg a gondjainkat, az örömeinket, a kétségeinket. Még az apró tüskékről is szót kell ejteni, ott és akkor, nem szabad tovább görgetni addig, míg nagyobb és rombolóbb problémává nem dagad. Ha hosszú távú megoldás kell és hozzá változtatás, az nem feltétlenül egyik napról a másikra fog jönni. Azonban a problémát fel kell vetni, nem szabad magunkba fojtani.
És talán ami a legfontosabb, hogy a szavakat kövessék tettek is, elvégre mégiscsak hosszú távra tervezünk!
EZ IS ÉRDEKELHET:
Hát ez egy így nagyon pragmatikusan hangzik, az én tapasztalatom az, hogy az indulatok, érzelmek, előbb ellragadják a beszélgetést. Sajna!