Ő tökéletes, mégis darabokra töröm a szívét

Kisurranok az ágyból. A padlóról összeszedem a ruháimat, és lábujjhegyen osonok az ajtóhoz. Nem csapok zajt, nehogy felébredjen. Futok egy saroknyit. Csak kicsivel messzebb a háztól állok meg.

Homlokom egy fa törzsének hajtva hasít belém, mennyire hiányzol. Ő minden, ami te nem vagy, minden, amit valaha akartam, mégis, még most is te jutsz az eszembe, te égeted, te marod a lelkem. Gyűlöllek, annyira nagyon gyűlöllek, mégis belepusztulok a hiányodba.

Otthon az üresség vár.

Lezuhanyzom, hogy lemossam magamról az elmúlt órákat, aztán a fiókhoz lépve előveszem a pólót, amit tőled hoztam el az utolsó éjszakán, mielőtt végleg kilöktél az életedből. Nem mostam ki, beleszagolok, hátha ott van rajta az illatod. Már nem lehet, elillant, én mégis érezni vélem.

Apró darabokra törted a szívem. Azután, hogy olyan hévvel, olyan vadul szerettél, ahogy még soha senki. Azután, hogy a hajamba súgtad csak téged… Azután mégis megkértél, hogy menjek el, és ne jöjjek vissza soha többé.

Máig sem tudom, hogyan értem akkor haza.

Aznap este a pólódban feküdtem le, amiben eljöttem tőled, és hajnalig sírtam.

Most megint ez a póló van rajtam, és talán ott az illatod. A kezedet érzem magamon, a szádat a mellemen… minden emlék megkínoz, mégsem tudom levenni.

Tudom, hogy ő többet akar tőlem, és többet akar nekem adni. Csak fekszem, és a sötétet bámulva arra gondolok, ő tényleg minden, ami te sosem voltál.
Kérdez, meghallgatja a választ, figyel rám. Elfogadja, ha rossz a hangulatom, nem erőlteti, ha valamire azt mondom: nem.

Tud rólad, de nem ítél el. Igen, tud rólad, tudja, mikor a kedvenc dalunknál egy könnycsepp miattad gördül le az arcomon. Nem ítél el, csak letörli a könnycseppet és azt mondja, ő a pörgősebb zenét kedveli.

Ő minden, ami te sosem voltál. Őt kerestem mindig… Előtted kellett volna találkoznom vele.

Tudom, hogy nemsokára felébred, és küld majd egy üzenetet, hogy bárcsak mellettem ébredhetett volna. Megkérdezi majd, mikor láthat újra.

Ő minden, ami te nem. Ő minden, amit minden nő akar. És most itt fekve, a plafont bámulva már tudom, hogy ma darabokra töröm a szívét, ahogy te törted darabokra az enyémet akkor…

EZ IS ÉRDEKELHET:

Még nincs hozzászólás

Írj hozzászólást

Az email címed nem jelenik meg.