Napok óta rossz a hangulatod. Legszívesebben ki sem mozdulnál a négy fal közül. Nem akarsz beszélni senkivel, nem akarsz csinálni semmit. Ha dohányos lennél, most biztosan egyik szálat szívnád a másik után. Mert olyan piszkosul nyomorultnak, boldogtalannak érzed magad.
Vannak ilyen napok, ilyen időszakok az ember életében. Olyan egyszerűen nincs, hogy valaki mindig boldog.
Örökké nem eshet… de boldog sem lehet valaki mindig.
Hiszen történnek velünk események, amik bántanak, fájnak, van, amikor úgy érezzük, a világ a feje tetejére áll. Jönnek olyan rémisztő, kihívásokkal teli pillanatok, amikor bizony fogalmunk sincs arról, hogyan éljük túl egyáltalán a napot. Félünk, aggódunk, haragszunk.
Történnek velünk értelmetlen, rossz dolgok, igazságtalanságok. Máskor meg csak véletlenül keverednek a szálak, és mi sodródunk, tehetetlenül, mint egy őszi falevél. És csak reménykedünk, hogy jó helyen érünk talajt.
EZ IS ÉRDEKELHET: NE HAGYD, HOGY A DEPRESSZIÓ LEGYŐZZÖN
Igen, vannak boldogtalan, reménytelennek tűnő napok. Vannak napok, amik sokkal nehezebbek a többinél.
Amíg van bennünk erő, amíg él bennünk a ,,meg tudom csinálni” kedv, addig jöhetnek nehéz napok. Amíg meg tudjuk védeni magunk, amíg tudunk és merünk segítséget kérni, amíg tisztában vagyunk vele, hogy mindenki küzd, addig nem számít, hogy nehezebb napokat élünk. Hiszen felállunk. És csináljuk a dolgunk tovább.
Gondoljunk csak bele. Ha az élet könnyű lenne, mentes minden nehézségtől vagy félelemtől, akkor milyen emberek lennénk? Fejletlenek, változatlanok. Soha nem tanulnánk meg semmit, és soha nem fejlődne a jellemünk. Az a tény, hogy nem vagyunk állandóan boldogok, éppen az tesz okosabb, bölcsebb, dinamikusabb emberré minket.
Sok dolog, amit átélünk, lélekszorító és fájdalmas. Halál, munkahely elvesztése, kapcsolatok felbomlása. Fizikai vagy mentális betegségek, szakítás, válás. A rossz dolgok elkerülhetetlenek, megtörténnek, és mi boldogtalanok, depressziósak leszünk. Ez normális. És még akkor is, ha pillanatnyilag nem vígasztal, éppen ezektől a dolgoktól válunk végül sokkal erősebbé.
Emberek vagyunk. És az embereknek vannak gyengeségei. Az embereknek vannak érzései. Az emberek küzdenek az élet dolgaival. Nem baj, ha nem vagyunk minden pillanatban boldogok. Nem is lehetünk azok.
De erősek vagyunk! Megtanuljuk kezelni, hogy az élet nem habostorta. Hogy ugyanannyi rossz történik, mint amennyi jó. Csak az a fontos, hogy ne adjuk fel. Hogy menjünk, éljünk, éljük meg az élet minden pillanatát, és közben fejlődjünk.
És amíg ezt így csináljuk, teljesen rendben van, hogy nem vagyunk mindig boldogok.