Kedves Férfi,
Kapcsolatunk rendkívül bonyolult mivolta előtted sem titok. Tudod, hogy összetartozunk, s útjaink előbb vagy utóbb keresztezik egymást. Számtalan csatát vívtunk és sokféle korban találkoztunk már. Sebeket okoztunk egymásnak, mégis lehengerlő párost alkotunk. Tudjuk azt is, hogy valami mindig elromlik, mert büszkeségünkből nem engedünk.
Persze a „háború” mely az idők kezdete óta zajlik, nyomot hagyott bennünk. Békeidőben egymás karjába omlunk (vagy inkább én a tiédbe), de mikor újra felhangzik a csatakürt, ellenségekké válunk.
Valahol ott kezdődött történetünk, mikor a kőkorszakban asszonyoddá tettél. Akkor még, hogy megnyerj magadnak, vadásztudományoddal igyekeztél elkápráztatni. El is aléltam erődtől és bátorságodtól, de te azért a biztonság kedvéért, még le is csaptál a bunkóddal. Aztán a hajamnál fogva a barlangodba hurcoltál, pedig magamtól is mentem volna.
Később, Kleopátraként Julius Ceasart is elcsábítottam. Szeretők lettünk, de túl veszélyesek voltunk egymásra. Ráadásul, a szerelemnél a hatalom iránti vágyunk is nagyobb volt, így útjaink szétváltak. Már akkor kiderült, hogy a kevés ruha és hatalmas dárda csodás kombináció.
Mikor megértettem, hogy jobb szeretnéd, ha szende szűzként mutatkoznék, Júliád lettem.
Ne is tagadd, mert láttam, rettentően élvezted Rómeó szerepét, aki családjával ellenkezhetett. Történetünk csúfos véget ért, de szerelmünk így halhatatlanná lett. Ám mivel én jobb szerettem volna élni, szűz harcos nő lettem, Jeanne d’ Arc, aki szent csatába vezetett téged.
Mikor mostohán bántál velem, Susan B. Anthonyként az asztalra csaptam. Egyenjogúságot követeltem magamnak és társaimnak. Azért, hogy elérjem célom, még egy ló elé is vetettem magam. Mártírhalált haltam, de megkaptam, amit akartam.
Ma már örülnél, ha csak a bokám látszani ki, de azóta már van miniszoknyám is. Bizony, mi nők végül kiharcoljuk azt, amire vágyunk.
Ismersz már ezer éve és én is ismerem a trükkjeid. Tudom, hogy minél jobban titkolod, annál erősebbek az érzelmeid. Láttalak már sírni, s tudom, hogy van szíved. Ritkán, de téged is utolér a rettegés és félelem. Tudom, szeretnéd azt hinni, hogy nem értelek. Én pedig úgy is teszek, mert tisztában vagyok vele, hogy a mi csatánk egy életen át is elhúzódhat, s én nem akarok veled minden egyes útkereszteződésnél megküzdeni.
Ez is érdekelhet: Egy, akit sosem felejtesz
Éppen elég bonyolult kettőnk kapcsolata e nélkül is. Hiszen időről-időre próbálunk egymás közelébe férkőzni, a rövid békeidő alatt sikerrel járunk, de utána egyre nagyobb és egyre fájdalmasabb csatákat vívunk meg. Nem tudjuk meddig tart egy békeidőszak, de azt igen, hogy kapcsolatunk sorsszerű. Éppen ezért mindkettőnk győzelme csak időleges, hiszen valamelyikünknek végül mindig engedni kell, hogy egymáséi legyünk.
Nehezen bírjuk ki egymás mellett, de ugyanakkor egymás nélkül is. Szeretjük egymást, de én Vénuszról, te pedig a Marsról érkeztél, ezért a Föld az egyetlen hely, ahol szerelmünk beteljesülhet.
Üdvözlettel: a Nő