Kaptad már azon magad, hogy ,,Hoppá, ezt meg minek ettem meg, mikor már teljesen tele vagyok”? Legyen szó a gyerek maradékáról, a „csak még egy utolsó süti”-ről, vagy az „ezt már ne takargassuk”-ról.
Ha történt már veled ilyen, azon golndolkodtál már, hogy miért csinálod ezt? És azon, hogy hogyan tudnád elkerülni?
Az ok, a miért is feltárható és átfordítható, sok esetben könnyebben és (szerintem) minden esetben izgalmasabban, mint gondolnánk, de erről majd egy másik alkalommal írnék.
Jöjjön most először a hogyan! Hogyan kerülhető el a túlevés csapdája? Ehhez szeretnék – mintegy gyorssegélyként – 5, bárhol, bármikor, bárki által bevethető, gondolati váltásra ösztönző tippet hozni, melyek alkalmazásához semmi más nem kell, csak te magad és az elhatározásod.
És az az igazán szép a dologban, hogy amilyen evidensnek tűnnek, annyira hatásosak és azonnal működtethetőek is (mind az öt)!
1. Légy barátságban a testeddel!
Ha a külsejével esetleg nem is megy ebben a pillanatban hirtelen és maximálisan, akkor most koncentrálj a belsejére! (Aztán a külsőnek is eljön az ideje. Ha szeretnéd, hamarabb is mint gondolnád).
Annyiszor és annyiféleképpen próbálja az ember kijátszani, legyőzni a saját testét. Holott nem kell nagy elmélyülés annak el(be/fel)ismeréséhez, hogy a testünk csak azért létezik, hogy minket szolgáljon. Tudja és teszi a dolgát értünk anélkül, hogy nekünk bármit is tennünk kellene ezért. Csak a saját testünkkel szövetségben tudunk hatékonyan működni. A test – sok minden más mellett – jelzi az éhség – és teltségérzetet is, és elvileg semmi más teendőnk nem lenne, mint odafigyelni rá, megérezni ezeket a jelzéseket, és megfelelő módon (és időben és mennyiségben..) cselekedni.
Szóval az egyik igen fontos lépés: figyeld a tested jelzéseit! (Kicsit jobban, mint azt, hogy jaj de jól néz ki az a krémes!)
Ehhez nagy segítségedre lesz a következő pont:
2. Lassíts!
A méltán egyre népszerűsödő slow mozgalmakhoz való csatlakozást legcélszerűbb a saját testen elkezdeni. Ahogy törekszünk a minket körülvevő tárgyak, feladatok, események számának, és a mindenféle zajoknak a csökkentésére, minimum ugyanolyan lényeges az evés tempójának a lassítása is.
Kezdetben igencsak megéri kicsit eltúlozni is ezt. Kicsit túl lassan rágni. Kicsit megengedni magunknak tényleg megérezni az ízeket, az állagot. Kicsit megérezni, hogy mennyi mindent is rejt egy falat, milyen a minőségi élvezet (a mennyiségivel szemben). Ez már csak azért is jó, mert egy idő után megunja az ember az evést, és akkor abba is hagyja!
Mindeközben az érzéseidet figyeld meg (ne a gondolataidat!!). Biztos, ami biztos, tedd le az evőeszközt is két falat között!
3. Felejtsd el a multitaskingot!
Már csak azért is, mert bizonyított tény, hogy olyan, hogy multitasking, nem is létezik. Amit annak képzelünk, az gyors és sokszori feladatváltogatás csupán, aminek viszont ára van: idő, energia, figyelem, ezeknek pedig következményeik: hibázás, túlpörgés (esetünkben túlevés), stressz. Szóval nem igazán éri meg. Következésképpen:
ha eszel, egyél!
Ne nézz közben TV-t, ne hallgass rádiót, ne olvass újságot, és a telefonodat se pörgesd! Ha társaságban eszel, akkor ha épp nagyon belemélyedtek a társalgásba, kicsit függeszd fel az evést. Akkor is, ha hallgató vagy csak éppen. Csak az evéssel foglalkozz!
Egyrészt újfent az a pozitív hozadék, hogy átadhatod magad az evés örömének, másrészt könnyebben észreveszed a tested stop jelzését, harmadrészt ez is hozzájárul ahhoz, hogy ráunj az étkezésre! Tehát ha jóllaksz, nem etted túl magad, vidáman és elégedetten mehetsz egyebet csinálni!
4. Vízivás
Ez, ha soha életedben nem etted még túl magad és nem is fogod, akkor is lényeges, és olyan ügy, amit úgy gondolom, szintén érdemes kezdetben kicsit erőltetni. Nem mennyiséggel, hanem a szokás kialakításával. Legyen mindig a kezed ügyében vizes pohár, vagy flakon. Az ágyad mellett is, így reggel kapásból ihatsz egy kortyot (ha több nem esik jól).
Ne számold a litereket, csak úton útfélen igyál 1-1 kortyot. A tested 70%-a víz. Az agy 90%-a víz. Nagyon fog neki örülni.
Nem kell beszabályozni, hogy evés előtt/közben/után x mennyiséget, és akkor eltelít, és kevesebbet eszel, stb. Nem az a cél, hogy becsapd magad, sőt! Az a cél, hogy szövetségben legyél a testeddel (ld. 1. pont)! Magadhoz képest igyál kicsit többet, és érezd meg, hogy mennyire jót tesz! (És ami nagyon fontos, hogy tiszta víz legyen, semmi más alkotóelem. H2O a 70%-unk, nem limonádé! még akkor sem, ha steviával van. Lehet persze limonádét is. Csak víz is legyen.) Szóval válj vízivóvá! És ugye ennek elkezdésére sincs jobb alkalom, mint a MOST!
5. Le az önszabotázzsal!
A tested ugyan mint egy zseniális gépezet működik, de gondolkozol és érzel is mindemellett:
Aminek a használati utasításában meg van adva, hogy ebből pontosan ennyi, abból meg annyi kell bele mindig, hogy optimálisan működjön, és csak az adott fajta anyag mehet bele, a másfajta nem, mert attól rosszul működik. A tiltólistás ételekkel, kalóriaszámolással is az a helyzet, hogy ahol a figyelem, ott az energia!
Magyarázat helyett egy példa: pékség. Ó, kakaóscsiga. Régi szép idők. Boldog gyermekkor. Ha még mernél őszinte lenni magadhoz, akkor bevallanád, hogy azt szeretnéd meg(v)enni. De micsoda kontroll nélküli, minden egészségtudatosságot mellőző lúzer, és még hájas disznó is lennél, ha azt mernéd választani, hát cukor van benne, meg fehér liszt, és irdatlan mennyiségű kalória, hát ki az, aki ilyet egyáltalán megvesz, és be is kéne tiltani, nemigaz? Ott a wellness-fittness péksüti, szép barna, még magok is vannak a tetején, hát az a jó (=neked csak azt szabad megenned). Veszel is belőle hármat. Mert abból lehet. És elkezded enni, és a lelked mélyén azt várod, hogy egyszer csak kakaós csiga íze legyen. Nem lesz, pedig megeszed mindhármat. Túl is etted magad, nagyjából kalóriában is ott vagy, mint ahol az egy csigával lettél volna, és még csalódtál is.
És még egy kis útravaló
Ha megadod a testednek, amit jelez, hogy kíván, és nem adod, amit nem kíván, akkor egyre minőségibb falatok fognak jólesni. Jóban lesztek (a test és te), nem akarod kijátszani őt, és legyőzni magadat. Következésképpen nem lesz érzelmi szükséged túlevésre, és meghízni sem fogsz.
Viszont jól fogod érezni magad. Mozogni is a mozgás öröméért fogsz, nem pedig azért, hogy ledolgozd, elégesd a sok kalóriát és bűntudatot. A helyükön lesznek/maradnak a dolgok. Az evés nem fog se többet, se kevesebbet jelenteni annál, ami. Jóval több energiád és figyelmi kapacitásod marad egyéb tevékenységekre = ugyanannyi idő alatt többet tudsz élni!
Ne felejts el hinni a testednek. És emlékezni arra, hogy ezt tulajdonképpen mindig is tudtad.
Nagy Karolin
A cikk szerzőjéről:
2020-ban épp 36 éves vagyok. Egy közel 20 éven tartó evészavarok (anorexia, bulimia) uralta időszak is áll a hátam mögött, ennek – coaching- és tudatos gondolkodásra „ébredező” szemléletű – tapasztalatait, konklúzióit szeretném ezekben a cikkekben átadni mindazoknak, akiket bárhogyan is megszólít az érzelmi alapú evés (pszichológiai éhség, stresszevés) témája.
Eredendően látássérültek pedagógiája szakos gyógypedagógusként végeztem, dolgozom is részidőben a budapesti Vakok Iskolájában. Emellett szenvedélyem az írás, két vidám, pozitív szemlélődésre hívó, színezőkkel illusztrált könyvem meg is jelent már, egyik a felnőtteknek szóló „Nem lesz ebből kalamajka, van nála egy balalajka” című, a másik pedig ennek gyermek-verziója, az „Állati nyelvtörők iskolája”.
És ami – számomra – a legfontosabb jellemzőm: van egy remek férjem és egy csodálatos, 5 éves kislányunk.
Ahol megtalálható vagyok:
www.facebook.com/nagykaroliniroioldal
www.nagykarolin.hu
www.instagram.com/nagykarolinwrites
EZ IS ÉRDEKELHET: NEM LESZ EBBŐL KALAMAJKA… – KÖNYVAJÁNLÓ ÖRÖKIFJAKNAK
