A rejtvények, kincskereső játékok még felnőtt fejjel is szórakoztatóak és izgalmasak.
Itt van például egy feladvány. Mi az? Tökéletes kikapcsolódás, kizökkenés a hétköznapokból, hús-vér emberek felfedezése a virtuális világon kívül, beszélgetés és ismerkedés vadidegenekkel, tökéletes anyag, amit posztolni lehet instára, lehetőség inni egy felest délután 2-kor megvető pillantások nélkül. Csupa móka és kacagás, a hajadon lét elsiratása pironkodó szexuális tartalommal fűszerezve.
A megfejtés: LEÁNYBÚCSÚ!
A lánybúcsúhoz kellékek dukálnak. Azon, amire én hivatalos voltam előírt dresscode volt a sima, egyszerű fekete póló. Kicsit gyászhangulat szagú, de hát mégiscsak a lányság elvesztését sirattuk. De mindenekelőtt slankít! Ez egy fontos tényező!
Nekem azonban volt feliratos fekete pólóm, mintás, csipkés, selyem, de standard fekete pólóm nem. Az egyik sportáruház honlapján azonnal a kosárba pakoltam a könnyű pilatesre kifejlesztett fekete pólót. Amikor a kereslet és a kínálat találkozik… tanítják az egyetemen. A pilates és a lánybúcsú teljesen azonos fogyasztói csoport. Micsoda mázli!
Keresd a csapatot!
Ez amolyan beugró a játékba. A térképen való tájékozódási képességem teljesen rendben van, így a találkozópont megtalálása gyerekjáték volt. A névmemóriám viszont pocsék, pedig igyekeztem megtanulni a neveket. Az arcfelismerő programom sem csúcsszuper, pedig lecsekkoltam a profilképeket ama bizonyos közösségi oldalon. Úgyhogy a fekete póló vitt mindent!
Egy kincskereső játékban ilyenkor jutalom jár, hiszen az ara és őrzői teljesítették a kihívást, megtalálták egymást. A menyasszony egy Miss Ara kitűző tulajdonosa lett, ezzel folytathatta útját a “Born to be bride” játékösvényen. Az őt körülvevő lánykoszorú Team Bride kitűzője pedig a fekete pólókon csillant meg a napfényben.
Lépésről lépésre
Öt nap szakadó eső, szél és hideg után gyönyörű napsütéses és meleg idő tette lehetővé a lánybúcsú maximális élvezetét.Extra feladat is jutott nekem ebben a kincskeresőben: úgy kellett eljutnom a következő játékpontra, hogy a szélirányt mértani pontossággal meghatározva, a körülöttem dohányzó lányok bűzös füstfelhőjéből némiképp szolid eleganciával térjek ki, és ne egy ugráló bakkecske képzetét keltsem. Mindezt Pécs belvárosának koptatott macskakövein, szóval panaszra okom nincs!
Elérkeztünk a kincskereső térkép által megjelölt Szabadkikötő nevű helyhez, ahol a megszerzett kincs egy apró köves egyenfülbevaló volt. Az ara kapott egy bónusz kártyát, amit nyomban ki is használt. Csodaszép hajfonatot készített neki a beépített fodrász.
Hol az italom?
A nagy kalandokban ideje volt inni egyet, viszont az itallapot meg kellett fejteni. A szomjoltó nedűk fantázianevek mögé voltak rejtve. Az enyém a “szolid kozmopolita” volt és ásványvizet takart. Alkoholmentes egy lánybúcsún? Igen, mit nem értesz azon, hogy szolid?! A “rózsaszín párduc” hódított, mint fröccs és az “armageddon”, mint magas alkoholtartalmú feles fokozta az ara jókedvét.
Csapatépítés
Csapatépítés jelleggel társasoztunk. A játék az “Emberiség ellen elkövetett támadás” névre hallgatott. A cseppet sem szokványos játék átvezetett a következő ponthoz, a Lezser nevű helyre. Ékes anyanyelvünk frappáns szavaival kellett ingyen italra bírni a felszolgáló személyzetet. Szerintetek sikerült?
Ahhoz, hogy ezeket a kalandokat emlékképbe zárjuk, pillanatfotózást tartottunk a főtéren. A varázslatot az óriási szappanbuborékok adták, amit a téren mókázó művész-bűvész szolgáltatott a fotózáshoz. A varázskártyát is bevetettem: a kalapjába helyezett bankjeggyel kisebb motivációt gyakoroltam rá, hogy a fényképek egy kis varázsport kapjanak.
Mint a szappanbuborékok pukkanása, úgy széledtünk szét a szélrózsa minden irányába. A menyasszony értetlenül állt az eset előtt. Irány Orfű és a kulcsos ház!
Titkok háza
Egy dekorációhalomba csomagolt hangulatos nyaraló, a tóra néző kilátással és tűzrakóhellyel. Lánybúcsúhoz híven, ami abban a kulcsos házban történt, az a kulcsos házban is marad jeligével az élménybeszámoló további eseményeire lakat kerül. (Különben a bűnhődések csuprából kellene választanom valamit, és sem leveskockát nincs kedvem enni, sem egy dinnyemagköpő versenyre nem állnék ki senkivel.)
43 nap van vissza a Nagy Napig, de ki számolja?!
Ez és minden más lánybúcsú félelmetes kalandjáték a számomra. Elmondhatom, hogy kikerültem a komfortzónámból, mert nehezen kommunikálok idegenekkel, feloldódnom sem egyszerű ekkora társaságban, főleg egy olyan eseményen, ami abszolút nem én vagyok, spontánnak lenni pedig, amikor szigorú szabályrendszert követek és mindehhez társítva valahogy jól is kellene magam érezni, tényleg igazi kihívás nekem. Így nem csoda, hogy egy hatalmas kőszikla darab esett le a lelkemről és most tollpihének érzem magam. Túl vagyok rajta!
És hogy megpróbáltatásaim közepette mi történt eközben otthon? A párom és a sününk együtt söröztek a legnagyobb békességben. Kecskére káposztát…
EZ IS ÉRDEKELHET: A SÜNSZELIDÍTÉSI HADMŰVELET