A nagy történetek nem szakadnak meg soha. Egy pillanatra sem. Igaz, olykor az idő örvényében darabjaira hullik szét egy-egy történet. A két lélek elválik egymástól, aztán újraegyesül.
Addig is az ego tagadja találkozásaik jelentőségét a szívnek, hogy ne legyen annyira nehéz elviselni egymás hiányát.
Olykor csak egy röpke óra adatik meg két szerető szívnek, hogy a test nyelvén értekezzenek. Néha megáll az idő, hogy a lopott pillanatok óráknak, napoknak, heteknek tűnjenek. Vannak, akik csak ritkán akadnak össze, de akkor történetük mindig tovább szövődik. Nem tudják, hogy mi értelme van randevúiknak, de valamiért mégis egymás felé sodródnak az időben…
Ez is érdekelhet: Még dolgunk van egymással
Útjaik eltérő helyre vezetik őket, a végén mégis egymáshoz jutnak vissza. Mert a két lélek nem ismeri a teret és az időt, csak arra vonzza őket valami, ahol a másik van. Jól tudják, ha egy történet igazi érzéseket szült, az nem fog semmivé válni. Nem lesz az idő martaléka, s nem veszik a feledés homályába.
Egy történetnek csak akkor van vége, ha mindkét szív ajtaja lakatra záródik. Ha már nincs átjáró, se visszaút, csak a vége felirat. Van szerelem, amely nem végződik happy-enddel, hiába lángol két szív egymásért. Nem minden szerelem teljesül be, s lesz belőle örökkön-örökké.
Ez is érdekelhet: Véletlennek tűnő találkozások
Van olyan szerelem is, ami nem ma vagy holnap, hanem egy másik életben fog tovább szövődni. Ez nem baj, mert a lélek addig is tanul, s fejlődik. Azért, hogy ha egy nap újra találkozik azzal a másik lélekkel, akkor egyszer s mindenkorra összetudjon azzal kapcsolódni. Vannak szerelmek, amelyekhez több életen át kell vergődnünk magunkat, hogy aztán azt egészében megélhessük végül…