Mindent elvettél tőlem és belőlem, amit csak tudtál, s mikor már nem maradt semmim, egyszerűen kisétáltál az életemből…
Már tudom, hogy csak használtál engem.
Visszanézve minden világos.
Ez is érdekelhet: EZT AZ 5 DOLGOT KERESIK A FÉRFIAK A NŐKBEN
Ma már látom az igazi arcod, ezért nem halok bele a fájdalomba, amiért leléptél. Sőt tulajdonképpen még örülök is neki. Csupán magamra haragszom, az ostobaságom dühít fel, hogy így hagytam magam hosszú hónapokig kihasználni.
Soha nem vállaltál fel.
Én voltam a lány, aki utánfutóként elkísért a bulikra. Mindig a nevemen mutattál be, soha nem a párodként, a kezem soha nem fogtad, nem öleltél, nem csókoltál, csak az italod fizethettem. Elkísérhettelek a bulikba, hogy ott végignézzem, ahogy más lányokkal udvaroltatod körül magad.
Én voltam a lány, aki mindig kielégítetlenül bámultam a plafont rövid szexuális együttléteink után, míg te kielégülten szuszogtál mellettem, s én voltam az is, aki televásároltam a hűtődet, mikor meglátogattalak, hogy meghallgassam, hogyan cseszett ki veled az élet.
Én voltam a lány, aki betegen telefonálva bocsánatot kértem, hogy nem tudok elmenni a buliba veled, s te részvéttelenül, közömbösen odavágtad, semmi gond, nélkülem is remek lesz. És nem jöttél még három nap múlva sem, hogy megkérdezd, jobban vagyok-e.
És nem beszéltél velem a terveidről, és nem vontál bele az életedbe. Csak kihasználtál, és mikor már nem tudtál belőlem többet kiszívni – egyszerűen továbbléptél.
Igen, ma már látom az igazi arcod, és örülök, hogy nem vagy velem.