Lugosi Béla, a férfi, aki Drakula arcává vált – egy magyar színész felemelkedése és tragédiája

Amikor Tod Browning Drakula című filmje 1931-ben a mozikba került, a közönség megismerkedett egy vámpírkarakterrel, aki örökre megváltoztatta a horrorfilmek arculatát. A magas, hipnotikus, erős akcentussal beszélő, átható tekintetű Lugosi Béla a sötét báj és a gótikus rettegés megtestesítőjévé vált, Drakula-alakítása pedig bevonult a filmtörténelembe.

Ám e hűvös elegancia mögött küzdelem, művészi kitartás és személyes démonok sora húzódott meg.

Lugosi Béla, aki Blaskó Béla Ferenc Dezső néven született 1882. október 20-án Lugoson (ma Lugoj, Románia), Hollywood aranykorának egyik legösszetettebb és legtragikusabb sorsú színésze volt.

A bányától a színházig: egy magyar színész útja

Lugosi polgári családban nőtt fel az Osztrák–Magyar Monarchiában, de tinédzserként otthagyta az iskolát, és rövid ideig bányában is dolgozott. Hamarosan felfedezte a színészetet, egy olyan világot, ahol elmenekülhetett a valóságból és új identitásokat teremthetett. Szülővárosa után „Lugosi” néven kezdett fellépni magyar színházakban, és fokozatosan hírnevet szerzett karakterszínészként, akinek különleges drámai érzéke volt.

1913-ban a budapesti Nemzeti Színház tagja lett, ahol Shakespeare-darabokban és klasszikus drámákban is szerepelt. Az első világháború azonban félbeszakította művészi pályafutását. Önkéntesként vonult be az osztrák–magyar hadseregbe, a keleti fronton szolgált, és harctéri sérüléseket is szerzett.

A háború után a politikai életben is szerepet vállalt. A Tanácsköztársaság idején részt vett a színészek szakszervezeti szervezkedésében, majd a rendszer bukása után, 1919-ben elhagyta Magyarországot. Előbb Bécsbe, később Németországba ment.

Németországban csatlakozott a száműzetésben élő magyar művészek köréhez, és némafilmekben kezdett szerepelni, megmutatva, hogy rendelkezik az új filmkorszak számára ideális vizuális kifejezőkészséggel.

Az amerikai álom Drakula árnyékában

1920 decemberében Lugosi kevés pénzzel de nagy ambícióval érkezett meg az Egyesült Államokba. Eleinte alkalmi munkákból élt, és magyar nyelvű színházi előadásokban játszott. Nem beszélt angolul, első angol nyelvű szerepeinek szövegét fonetikusan tanulta meg, de kitartóan dolgozott azon, hogy az amerikai színpadon is érvényesülhessen.

A fordulópont 1927-ben jött el, amikor megkapta Bram Stoker Drakula című regényének Broadway-adaptációjában a főszerepet. A magyar színésznek különleges volt a megjelenése és színpadi jelenléte, elegáns és hátborzongatóan nyugodt vámpírként nyújtott alakítása elbűvölte a New York-i közönséget.

A mosolygós szemű bonviván – Jávor Pál

Hamarosan a Universal Pictures stúdió a filmváltozat főszerepére is szerződtette.

Az 1931-es Drakula nagy siker lett, és Lugosit a hollywoodi sztárok közé repítette. Akcentusa, méltóságteljes viselkedése és átható tekintete hosszú időre meghatározta a filmes vámpír alakját: kifinomult, csábító és félelmetes figurát teremtett.

Saját mítosza foglya

Bár a szerep világhírnevet hozott neki, idővel csapdájává vált, Lugosi a beskatulyázás áldozata lett: Hollywood már nehezen tudta elképzelni őt sötét, egzotikus vagy démoni karaktereken kívül.

Az 1930-as és 1940-es években számos horrorfilmben szerepelt, mint a Gyilkosságok a Morgue utcában (1932), A fehér zombi (1932), A fekete macska (1934), A holló (1935) és a Frankenstein fia (1939) című alkotásokban.

Visszatérő partnere és vetélytársa Boris Karloff volt, akivel összesen nyolc filmben szerepelt együtt. Kapcsolatukat gyakran hollywoodi rivalizálásként mutatták be, bár a két színész viszonya ennél jóval összetettebb volt. Miközben mindketten a horror műfajának ikonjaivá váltak, Karloffnak sikerült változatosabb szerepekben is érvényesülnie, Lugosi viszont egyre nehezebben tudott kitörni Drakula árnyékából.

Aki a színháznak és a színházért élt – Gobbi Hilda

Akcentusa, amely egzotikusnak és fenyegetőnek hatott a Drakulában, később megnehezítette számára, hogy más műfajokban dolgozzon. Hollywood mintha elfelejtette volna a karakter mögött álló színészt – egy színházi művészt, aki egykor Shakespeare drámáiban is bizonyította tehetségét.

A bukás és az utolsó felvonás

Ahogy a Universal horrorfilmjeinek aranykora véget ért, Lugosi karrierje hanyatlásnak indult. Az 1950-es években alacsony költségvetésű produkciókban szerepelt, gyakran kétségbeesetten keresve új lehetőségeket.

A sors az excentrikus rendezőhöz, Ed Woodhoz sodorta, akivel több filmet is forgatott, köztük a Glen vagy Glenda (1953) című alkotást. Lugosi a hírhedt 9-es terv a világűrből (1959) című filmben is feltűnt, ám annak bemutatóját már nem érhette meg. Ed Wood a színész korábban készült felvételeit használta fel a produkcióhoz, a hiányzó jelenetekben pedig egy másik szereplő helyettesítette.

Bár technikailag tökéletlen alkotás, a 9-es terv a világűrből az évtizedek során kultuszfilmmé vált. Lugosi rövid jelenléte különös jelentőséget kapott benne, hiszen ez lett az egyik utolsó alkalom, amikor a közönség a legendás színészt a filmvásznon láthatta.

9-es terv a világűrből

Lugosi akkoriban súlyos személyes csatákat is vívott. Krónikus hát- és lábfájdalmai miatt morfiumot és más erős fájdalomcsillapítókat használt, amelyek idővel függőségbe sodorták. A fájdalmakat egyes beszámolók korábbi háborús sérüléseivel is összefüggésbe hozták.

1955-ben nyilvánosan elismerte gyógyszerfüggőségét, és önként vállalta a kórházi kezelést. Ez abban az időben különösen bátor lépésnek számított, hiszen a függőséget súlyos társadalmi megbélyegzés övezte.

Az első magyar vamp – Karády Katalin

Lugosi 1956. augusztus 16-án, 73 éves korában, szívroham következtében hunyt el Los Angelesben. Drakula gróf jelmezében helyezték örök nyugalomra a kaliforniai Culver Cityben. Bár gyakran állítják, hogy ez a saját kívánsága volt, fia később úgy nyilatkozott, hogy a család döntött a jelmez mellett, mert úgy gondolták, apja ezt szerette volna.

Szimbolikus búcsú volt ez egy olyan színésztől, aki élete során hiába próbált kilépni leghíresebb szerepének árnyékából.

Lugosi Béla azonban jóval több volt Drakulánál: egy magyar művész, aki idegen nyelven, idegen országban is képes volt maradandót alkotni, és akinek alakítása közel egy évszázaddal később is meghatározza, hogyan képzeljük el a filmtörténet leghíresebb vámpírját.

Még nincs hozzászólás

Írj hozzászólást

Az email címed nem jelenik meg.