Nagy kanállal falta az életet. Munkáit kritikusai felületesnek tartották, amiben közrejátszott az is, hogy nagymamája egy haiti rabszolganő volt. A francia irodalom palettáján mégis ő az egyik legolvasottabb író halála után kétszáz évvel is. Műveit száz nyelvre lefordították, és a filmvilág is sokszor feldolgozta történeteit.
Id. Alexandre Dumas 1802. július 24-én született.
Apja egy hőstetteiről híres katona volt, aki a tábornoki rangig jutott, és akit csak úgy hívtak, a Fekete Ördög. Anyja négy éves korától egyedül nevelte őt, mert a hős katona a rákkal folytatott csatát elvesztette.
Dumas jogásznak készült, majd 20 évesen elszegődött iratmásolónak, hogy segítse anyját. A pénzhiány vezette a színdarabírás felé is. A Vadászat és Szerelem című műve három évnyi próbálkozás után hozott némi pénzt a konyhára, majd 24 éves korában megjelent első novelláskötete is.
Ezután feladta hivatali állását és az írásnak szentelte minden idejét. Hamarosan az akkor szárba szökkenő romantikus irányzat főbb képviselői közé tartozott. Barátai között volt Victor Hugo és Alfred de Vigny.
Ők hárman a kávéházi asztalok állandó látogatói lettek. Na meg a romantikusok vezéralakjai is egyben.
Sok fiatal tartotta őket követendő példaképnek. Ami annak is volt köszönhető, hogy e három író sokszor ihlette meg egymást, és hangosan kimondták a politikáról is a véleményüket. Mikor 1829-ben megjelent a III. Henrik és udvara Dumas-tól, Victor Hugó megírta a Hernani-t. Botrány lett belőle, amely az elégedetlenkedő republikánusok és az egyre nagyobb munkanélküliség miatt alakult ki.
Dumas a nép egyszerű fiaihoz írt, azért, hogy ne veszítsék el harci kedvüket. Tudta, a nép ki van éhezve a kalandra, a szerelemre, az ármányra és az intrikákra, amiket ő néha kissé elnagyolva, de mindig nagyon sok cselekménnyel átszőve megadott nekik.
A triumvirátus nyomán született meg Dumas fejében A három testőr ötlete.
A kissé parodisztikus és nem egészen korhű ábrázolás annak (is) lett köszönhető, hogy Athost Victor Hugóról, Porthost saját magáról, míg Aramist de Vignyről mintázta meg.
Igaz, ez senkit sem zavart, mert a regény világhírű lett, és az olvasók folytatást követeltek tőle. Nem tudtak betelni kalandokkal, így mikor megjelent a következő évben a Monte Cristo grófja, muszáj volt fejet hajtania olvasói akarata előtt.
Ekkor már egyszerre hat- hét regényen is dolgozott, színdarabokat is írt, nem egyet mindössze négy nap alatt.
Persze ezt a tempót egyedül nem bírta, így megalakított egy író-műhelyt, ahol a keze alá „szellemírók” dolgoztak. Ők szedték össze neki a történelmi iratokat, sőt, a történetek vázát is megírták helyette. Igaz, Dumas tisztázott le mindig mindent, és a társszerzőket is mindig feltüntette művei borítóján, és ki is fizette őket rendesen. De nélkülük aligha sikerült volna az összesen háromszáz kötetnyi munkáját megírnia.
A nagy hajtás oka Dumas költekező életmódja volt. 1846-ban felépítette a Monte Cristo kastélyt könyve nyomán és a hitelezőit ki kellett fizetnie. Egy év után el is kellett adnia a berendezést, majd a kastélyt is. Igaz, ezt annak is köszönhette, hogy bár 1840-ben megnősült, rendszeresen szeretőket tartott (élete során összesen 35 szeretőjéről tudunk), akiknek a lakását is finanszírozta. No meg legalább három törvényen kívüli gyermeke ellátását is fizette (közülük legismertebb fia, ifj. Alexandre Dumas, aki szintén világhírű író lett).
Mikor III. Napóleon hatalomra került, önkéntes száműzetésbe vonult. Megjárta Belgiumot, Oroszországot, Olaszországot, sőt Magyarországot is.
Találkozott Jókai Mórral és Szigligetivel. Előbbi Vörösmarty verseket fordított le neki, és Dumas a „nyers fordításokból” a Szózatot franciára fordította. Utóbbi pedig drámáit fordította le magyarra, amit színpadra is vitt.
Utolsó éveiben aztán visszatért francia honba, s megírta a nápolyi forradalom történetét, amelynek tanúja volt, hiszen végig Garibaldi mellett állt. Készült a Szent Hermina lovagja, és egy esszékötetet is írt a rasszizmusról, amely őt is érintette, hiszen egész életében megbélyegezték származása miatt. Halálos ágyán a nevét és tehetségét öröklő fiától búcsúzott el utoljára, ugyanolyan szegényen, ahogyan kezdte.
Mikor fia kezébe vette a mindössze 2 Napóleon aranyat ezt mondta:
,,Látod, ennyivel kezdtem, ennyivel végzem. Ami közte volt, az az élet, a hír, a szerelem, a kaland, a megnyugvás, minden, ami szép, és ami nem szép, de az egész nagyon jó volt.”
EZ IS ÉRDEKELHET: