Mikor belemegyünk egy kapcsolatba levesszük a minket védő páncélt valakiért, akit akkor még nem is igazán ismerünk. Belépünk az oroszlán barlangjába, feltételezve, hogy az oroszlán a barátunk, védelmezőnk.
Néha azonban rossz emberben bízunk meg. Néha hagyjuk, hogy a szerelem elvakítson, és nem vesszük észre az intő jeleket.
Az emberek nem mindig azok, akiknek gondoljuk őket. Bármilyen kapcsolatban fennáll annak a veszélye, hogy rájövünk, akiről azt hittük, szeretjük, egyáltalán nem az, akinek gondoltuk. Ez olykor épp a szakításnál derül ki.
Az, hogy az emberek hogyan vetnek véget az együtt eltöltött időnek, igazán tanulságos. Bár nem ítélhetjük el őket azért, mert elmennek, azért elítélhetjük őket, ahogyan távoznak.
Szakítani többféleképpen lehet. Van, amihez bátorság, gerinc kell, és van olyan szakítási mód is, amit tipikusan a gerinctelen, gyáva alakok választanak.
Vannak, akik üzenetben szakítanak
Bárki meg tud írni egy üzenetet, össze tud rakni két mondatot, és meg tudja nyomni a küldés gombot. De akik üzenetben szakítanak, arra nem képesek, hogy a másik szemébe nézzenek, és egyenesen, becsületesen megmondják, miért nem akarnak többé a másikkal lenni.
Nem mindenkinek van ereje ahhoz, hogy tisztességesen fejezzenek be egy kapcsolatot. Azok az emberek, akik üzenetben szakítanak, gyengék. Nekik kényelmes üzenetben szakítani, és nem foglalkoznak azzal, hogy a másiknak mennyire megalázó és fájdalmas.
Vannak, akik telefonálnak
Akik telefonálnak, tisztában vannak vele, hogy üzenetben szakítani gáz, azonban arra nincs bátorságuk nekik sem, hogy a másikkal szemtől szembe álljanak. Ezek az emberek általában gyávák, és az empátia is hiányzik belőlük. A telefonon keresztül történő szakítást sem könnyű feldolgozni, mert nincs lehetőség személyesen megbeszélni a helyzetet.
Akár az üzenetet küldőre, akár a telefonálóra igaz, hogy azért szakít ilyen szívtelen módon, mert önző, és egész egyszerűen nem akarja látni a bánatot, amit a másiknak okozott.
Vannak, akik nyilvános helyet választanak
Szemtől-szemben, de mégsem. Hiszen minden tele van emberrel, viselkedni kell. Nem lehet kifakadni, nem lehet azonnal lelépni.
A nyilvánosság előtt szakítani körülbelül olyan embertelen, mint üzenetben. Bár persze, megvan a személyes jelenlét, úgyhogy akár még egy pofon is elcsattanhat…
Vannak, akik nem szakítanak, hanem csalnak (és lebuknak)
Ha valaki valakivel már nem akar együtt lenni, a legjobb, ha ezt tisztességesen megmondja. Ha véget akar vetni a kapcsolatnak, azt szavakkal kell befejezni, nem tettekkel.
Aki a csalást választja, abban nincsen semmiféle tisztelet a társa iránt.
Vannak, akik ghostingolnak
Van-e rosszabb az üzenetnél? Igen. Ha még üzenet sem jön. A férfiak hajlamosak arra, hogy egyáltalán NEM szakítanak, csak egy hosszú csendet hagynak maguk után, jelezve, hogy a kapcsolat véget ért. Ez még annál is rosszabb, mint sms-t küldeni valakinek, hiszen így a levegőben lóg a kapcsolat. Nincs lezárás. Lelketlen és gyáva befejezés.
Egy szakítás sosem vidám. Az egyik félnek fáj. Mégis, ha szakításra kerül a sor, azt illik négyszemközt, nem nyilvános helyen megtenni. A tisztelet fontos egy kapcsolatban. Legyen az a kapcsolat végén is.
nyitókép: Image by Freepik