Sokat tesz az életünkhöz egy olyan találkozás, amelyben közelebb kerülünk önmagunkhoz. Ahol egy pillantásból kiolvassa a másik, mit érzünk, gondolunk. Igazi lelki társ az, aki ösztönösen ért minket, meglátja a mosolyunk mögött megbúvó szomorúságot, a szemünkben a ki nem hullott könnycseppet.
Akinek hiába is próbálnánk hazudni a lelkünket látja, nem veszik el a külcsínben.
Ha hiszünk a sorsban, akkor mindenkinek kell lennie egy olyan embernek az életében, aki arra ösztökéli, hogy elérje a csillagokat. Aki mellett kikristályosodik egy álom, és aki azt is tudja, hogy többre vagyunk képesek, mint azt gondoljuk. Egy ilyen emberrel való találkozás többet ér, mint egy szerelem, hiszen az elmúlhat. De egy értő társsal való kapcsolódás kihat egész életünkre.
A legtöbb párkapcsolat az oda nem figyelésbe és a meg nem értettségbe bukik bele. Egy olyan ember viszont, aki ismeri démonjainkat, és arra bátorít minket, hogy azokat legyőzzük, mindent lát és hall, amit mondunk, és azt is, amit nem mondunk el. Tudja, hogy nem kell helyettünk csatába indulni, csak ösztönözni arra, hogy szorongásainkat legyőzzük. Nem akar megmondó ember lenni, csak arra akarja felhívni figyelmünket, amit mi addig talán észre se vettünk. (Vagy nem akartuk figyelembe venni.)
A legtöbbünk olyan társat szeretne, akihez érve otthon érezzük magunkat, mert melegséggel, szerelmet/szeretetet bizonyító öleléssel fogad, minden egyes nap. Aki erőt ad csak azzal, hogy az életünk részét képezi. Vele élni míg a halál el nem választ nem is tűnik lehetetlennek. Mégsem marad -feltétlen- velünk, mert nem azért jött, hanem azért, hogy rámutasson, hol és miben kell fejlődnünk.
Éppen ezért egy ilyen kapcsolat többet ér, mint a szerelem. Hiszen romantikus partnerünk több lehet, de az olyan lelki társ, aki szavak nélkül is megért minket, meglehetősen kevés. Az pedig, ha valaki szavak helyett pillantásokkal is tud velünk kommunikálni már több, mint szerelmi társ.
Ha valakivel annyira egy hullámhosszon vagyunk, hogy a jól vagyok mögött érzi a rosszul vagyok ki nem mondottságát, azt jelenti, valódi lelki kapcsolódást tudhatunk magunkénak. Egy olyan köteléket, amiben elég összenézni, hogy nevessünk, mert érti és érzi lelkünk rezdüléseit.
Egy lelki társ a közhiedelemmel ellentétben nem ért mindenben egyet, kertelés nélkül elmondja, amit gondol, vitába is száll velünk a mi érdekünkben. Nem azért jön az életünkben, hogy bólogasson, hanem azért, hogy kölcsönösen tanuljunk és a másik hatására fejlődjünk.
Na persze ez közel sem jelenti azt, hogy biztosan velünk marad egész életünkben, de annyi bizonyos, hogy egy fordulópont előtt találkozunk vele, hogy kölcsönösen segítsünk egymásnak.
Vagyis egy értő társ akkor és azért érkezik, mikor megértünk rá.
Valamit ad nekünk, amitől erősebben és magabiztosabban tudjuk életünket folytatni. Azzal foglalkozunk amiben igazán tehetségesek vagyunk, vagy amire mindig is vágytunk, csak nem hittük, hogy véghez tudjuk vinni. Általa életünk minősége javul, mert olyan szintre emelkedünk, amit előtte el sem tudtunk képzelni.
De csak néhányunknak van olyan szerencséje, hogy egy életen át velünk is maradjon fizikailag. Ne „csak” a szívünkben, és emlékeink közt.
EZ IS ÉRDEKELHET: