Nem régiben a texasi bíróság jelentős kártérítést ítélt meg egy nőnek, amiért annak exbarátja intim képeket osztott meg a közösségi oldalakon. A férfi az áldozat családtagjainak és barátainak közvetlenül is elküldte őket, valamint pornóoldalakra is feltöltötte a fotókat. A kártérítés összege 1.2 milliárd dollárra rúg, a vádak között szerepel szexuális erőszak és párkapcsolati bántalmazás a fotókkal való visszaéléséért.
Bosszúpornó itthon
A bosszúpornó jelensége itthon sem ismeretlen, sőt. Egyre többször folyamodnak a kosarat kapott férfiak ehhez a sajátos elégtételhez. Ahogy a közösségi média teret hódított magának, nincs nehéz dolga annak, aki nyilvánosan akarja megalázni a szeretve gyűlölt felet, amiért az ott merészelte hagyni. Előfordult olyan eset, hogy az elkövető feltörte az áldozat Facebook fiókját, és a nő személyes profilján tette közzé a felvételeket.
Mondhatnánk, miért egyezik bele valaki intim fotók készítésébe, ám a helyzet nem ilyen egyszerű. Vannak olyanok, akiknek nincs is tudomása arról, hogy a párjuk rögzíti az együttlétüket, sokan pedig egyszerűen megbíznak valakiben, akit szeretnek, és úgy hiszik, az illető viszontszereti őket.
Amikor az intim felvételek napvilágot látnak, a bosszúszomjas partner sok esetben el is éri a célját. Az ilyen híreket közlő cikkek alatt megindul a komment-áradat – az áldozat kárára. A nép teli szájjal röhög, poénosnak szánt megjegyzéseket téve.
Hibás, aki naiv?
A jelenség azért érthetetlen, mert egy felnőtt nőről van szó, aki képes maga eldönteni, hogy mi fér bele a számára az ágyban és mi nem. Ha valakinek épp ahhoz van kedve, hogy meztelen képeket készítsen a párjával közösen, vagy videóra vegye az együttlétüket – az ő hálószobájuk, az ő szexualitásuk, nem tartozik senki másra. Legalábbis így kéne lennie, ez lenne a tisztességes. Az áldozat ugyanis egy olyan emberrel osztozik ezeken a pillanatokon, akiben megbízik, és nem gondolja róla, hogy el fogja árulni.
Mégis, ha a bosszú megtörténik, a megszégyenítő össznépi nevetgélés mögött megbújó vélekedés az áldozatot hibáztatja: ha valaki ilyen hülye volt, meg is érdemli.
Ha meglátunk egy meztelen embert ábrázoló fotót, vagy pár intim pillanatot megörökítő videót, valóban nem tudjuk megállni röhögcsélés nélkül?
A leglényegesebb kérdés viszont mégis inkább az; miért vagyunk olyan biztosak benne, hogy mi sosem válhatunk áldozatává egy ilyen ízléstelen bosszúkísérletnek?
Az emberi természethez valahogy hozzá tartozik, hogy ezen a ponton magunkban rávágjuk; nem, mi sosem járnánk így. Nyilván, aki nem kedveli az ilyen jellegű játékokat együttlét közben, kisebb esélye van rá, hogy ilyesfajta megalázó helyzetbe kerüljön. Viszont, még így is előfordulhat, hogy a tudomása nélkül veszi fel a kedvese, mi zajlik a hálóban.
Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy velünk ilyesmi sosem eshet meg, hiszen mi mindig jól választunk. És ez így is van jól. Elvégre, nem élhetjük az életünket non-stop gyanakvásban, fel-felkapva a fejünket, ha arról olvasunk, ki hogyan élt vissza a másik jóhiszeműségével. Ám éppen ezért csípőből elítélni sem kell azt, aki pórul járt.
Te mit gondolsz? Valóban csak a szakítás után derül ki igazán, milyen emberrel osztottuk meg a legsebezhetőbb pillanatinkat is? Vagy mindig akadnak árulkodó jelek a másik jelleméről, amit időben észre kellene vennünk?
Vura Hajni
nyitókép: Image by halayalex on Freepik
Ha tetszett a cikk, támogatásoddal kifejezheted tetszésed, és segítheted munkánkat.
KATTINTS IDE!
Köszönjük!
EZ IS ÉRDEKELHET: