Azon gondolkodom, hogyan érhet bennünket, sok szülőt váratlanul a tanévkezdés, amikor látjuk a naptárt, tudjuk, hogy pörögnek a napok, szépen egymás után – mégis, a szülőknek sokkal nagyobb százalékában van gyomorgörcs, mint eddig valaha.
Valami megváltozott. De ugyan mi?
Pánikrohamaim vannak egy hónapja, mert arra gondolok, hogy megint itt a tanév. Nem tudom megfogalmazni mi az, ami ilyen erővel okozza ezt az érzést, mert a gyermekeim egészségesek, elevenek, az iskolában mind a ketten megtalálták a helyüket. Márk most megy negyedik osztályba, Emil hetedikbe és semmi érdemleges magyarázat nincs arra, amit érzek. Előttük nem mondom, de NEM AKAROM, hogy elkezdődjön az iskola. Mi az oka? Na, azt nem tudom. Nem értem miért, de nagyon nem vagyok felkészülve rá.
Ez csak egy olyan levél, amit egy kétgyermekes édesanyától kaptam, és valóban nincs megfogható oka annak a pániknak, amit most aprócska kutatásaim alatt a szülők döntő többsége érez.
Vajon a tanárhiány, az előttük álló tananyag vagy a világban jelen lévő helyzet, mind együtt okozzák ezt a feszültséget?
Egy dolog biztos. Kicsiny statisztikám alapján minden második szülő érzi a megmagyarázhatatlan feszültséget, amit eddig még sosem.
Dr. Horváth Barbara pszichológus szerint az ok egyszerű és annál fájdalmasabb is.
A világ olyannyira változott az elmúlt években, hogy a PTSD, azaz a Post Traumás Stressz szindróma kinél erőteljesebben, kinél csökkentett kiadásban, de jelen van. Még időnk sem volt felocsúdni a COVID teremtette helyzetből, – hiszen volt, aki a szeretteit vesztette el, volt, aki a munkahelyét, biztos egzisztenciáját, – azonnal bekopogtatott a háború, majd jött a mindenféle válság és a vele együtt járó gigantikus nehézség. Nem véletlen, hogy a szülők már a legapróbb nehézség esélyére is felkapják a fejüket és lélek szintjén reagálnak a helyzetre.
A gyermeknek biztonság kell. Egy sokkot elszenvedő szülő, aki él-hal a gyermekéért biztonságban akarja tudni őket, amit az otthon és annak melege nyújthat. Amikor elkezdődik az iskola, a gondolatok lassan visszarendeződnek majd a megfelelő irányba és a feszültség is alábbhagy majd.
Mindenki a gyermekeket óvta és féltette, és közben észre sem vettük, ahogy a felnőtt társadalom lett egyre betegebb és ezzel egyidőben frusztráltabb is. Megbetegedtünk és elfelejtettünk gyógyulni, a teher rajtunk pedig egyre nehezebb úgy, hogy már a meglévőt is iszonyúan nehéznek érezzük
– mondja a doktornő.
Mi a megoldás?
Ne szégyelljük, ha fáj, ha szorít, ha nehéz, mert ki-ki a saját nehézségi szintjén ugyanúgy ezzel küzd. Bocsássuk meg magunknak, ha most azt érezzük, nagy a teher, és sírjunk nyugodtan, ha a helyzet úgy kívánja.
Ne akarjunk minden áron erősek maradni. Feleslegesen és úgy sem sikerül majd.
Tűzzünk ki magunk elé olyan álmokat, vágyakat, célokat, melyek egészen aprók és csak rólunk szólnak. Megtanulni valamit, edzeni, kipróbálni egy ismeretlen hobbit, vagy csak közlékenyebbnek lenni; ezek mindegyike új távlatokat nyit meg előttünk és eggyel több minden lesz, ami leköti a szorongással teli gondolatainkat.
Tudni kell, hogy ez nem egy végleges helyzet, és minden egyes nappal lehet jobb, ha átállítjuk magunkban a pánik gombot és megérjük, ez nem egy végérvényes érzés.
Voltaképp nem a következő tanévtől tartunk, hanem a váratlan eseményektől, melyből az elmúlt időszakban mindenkinek kijutott. Az, hogy mindezt az iskolával, óvodai kezdéssel hozzuk összefüggésbe nem más, mint az, hogy ilyenkor ismét több dologra kell koncentrálnunk, több minden lesz, aminek meg kell felelni és fáradunk. Meg kell teremtenünk a pihenés lehetőségét, mert másként érkezik a szorongás és a depresszió, ha pedig végképp úgy érezzük, mindenképp vegyük igénybe szakember segítségét, mert könnyen meglehet, hogy pár terápiás ülés is elegendő ahhoz, hogy ismét visszakapjuk az erőnket és a nyugalmunkat.
– összegez a doktornő.
Todorovits Rea
nyitókép: Image by Freepik
Ha tetszett a cikk, támogatásoddal kifejezheted tetszésed, és segítheted munkánkat.
KATTINTS IDE!
Köszönjük!
EZ IS ÉRDEKELHET: