Céltalannak érzed az életed? Hidd el, nem vagy egyedül. Valószínűleg mindannyiunknak volt már ilyen pillanat az életében. Cikkünkben azokat a kérdéseket gyűjtöttük össze, amelyek a segítségünkre lehetnek, hogy átlendüljünk ezen az állapoton, és felfedezzük a célt magunk előtt.
Ha tudjuk, hogy merre is tartunk, akkor tudunk az előrelépésen dolgozni, akkor fog pezsegni bennünk a tettvágy és az életkedv, és ezáltal az életünk ezerszer kielégítőbb és boldogabb lesz. A kulcs a megfelelő kérdések megtalálásában rejlik. Legalábbis szerintünk.
Vannak alapvető, amolyan felvezető kérdések, amik segítenek az útkeresésben, és valószínűleg már feltettük őket magunknak. De akkor sem lesznek ismeretlenek, ha már foglalkoztunk a témával, utánajártunk, segítséget kerestünk.
Ezek:
– Miért csináljuk a munkánkat?
– Miért hiszünk abban, amiben hiszünk?
– A megfelelő emberekkel vagyunk körülvéve?
– Mit próbálnánk ki, amit eddig még sohasem?
– Milyen típusú ember szeretnénk lenni?
Ezt a kérdéscsokrot mi most kiegészítettük még 5 elgondolkodtató, kicsit mélyebb és összetettebb kérdéssel.
Mit mondjon rólunk a gyászbeszéd?
Talán kicsit bizarr felvetés, hogy az ember a céltalanságában a saját gyászbeszédén gondolkozzon. Elsőre úgy tűnhet, hogy ez csak még mélyebbre ránt, így egy kis magyarázatra szorul ez a furcsa felvetés. Van egy latin kifejezés: “memento mori”, ami annyit jelent, emlékezzünk, hogy meghalunk. A halál elkerülhetetlen, de ha elfogadjuk ezt a tényt, és a lehető legjobbat hozzuk ki az életünkből, akkor egy sokkal jobb életet élhetünk.
A céljaink meghatározásához hasznos lehet, ha megfogalmazzuk, mit is szeretnénk visszahallani az élettörténetünkből a temetésünkön. Miért? Azzal, hogy felvázoljuk azokat a pontokat, amiket jó lenne visszahallani, máris elkezdünk rengeteg olyan dologgal foglalkozni, amik a tökéletes gyászbeszéd felé terelik az életünket. Ezáltal máris tele vagyunk elérendő célokkal.
Ha a mai nap lenne életünk utolsó napja a földön, hogyan töltenénk?
Ez a kérdés az előző kérdéssel kéz a kézben jár. A különbség ott van, hogy míg a gyászbeszéd esetében arra koncentrálunk, hogy mit szeretnénk, mire emlékezzen a mi életünkből az utókor, itt a hangsúly azon van, hogyan tudunk gazdálkodni az időnkkel, hogyan tudjuk értékessé tenni az életünket a jelenben.
Az alaptézis: ha tudjuk, hogy csak egy napunk van még a földön, akkor olyan dolgokat fogunk tenni az utolsó 24 órában, amiért rajongunk, amit szenvedélyesen szeretünk. Ez a megtalált lelkesedés pedig új életcélt adhat.
Minden egyes nap telhet azzal, amit szívből szeretünk csinálni, ezáltal igen könnyű lesz életcélt találni magunknak.
Milyen cselekvés ér meg nekünk annyit, hogy akár egész éjjel szívesen ébren maradjunk érte?
Ez a kérdés olyan, mint az előző, csak nem olyan szélsőséges. Itt nem arra gondolunk, hogy valaki hajnalig számítógépes játékot játszik, bulizik a barátaival, a másnapi vizsgára készül vagy határidős munka nyomasztja.
Itt most olyan dolgokra kell gondolnunk, amit annyira szenvedélyesen szeretünk, hogy képesek vagyunk beleveszni. Olyan tevékenységekre, amik teljesen magukkal ragadnak, hogy eszünkbe se jut az órára nézni, mert ezek elvégzése közben érezzük igazán, hogy élünk. Egyszerűbben megfogalmazva: mit szeretünk annyira, hogy az alvásunkat is képesek vagyunk feláldozni érte. Ez a kérdés és a rá adott válasz az életcél meghatározásához biztosan választ ad.
Mitől vagyunk büszkék önmagunkra?
Az, hogy mi tesz minket büszkévé, nagyban függ a személyiségünktől, az érdeklődési körünktől és a szenvedélyességünktől. Lehet ez egy teljesített edzés után, de lehet egy adomány után is, amit egy kutyamenhely számára biztosítottunk.
Bármi is legyen a büszkeségért felelős dolog, egy biztos: ha azonosítani tudjuk, hogy mi váltja ki belőlünk ezt az érzését, akkor ezeket az elemeket tudjuk a céljaink középpontjába helyezni. Ezen a nyomvonalon tudjuk átalakítani az életünket, ahol már tudjuk, hogy mi nekünk a fontos.
Hogyan változtathatjuk a világot egy jobb hellyé?
Ez egy kicsit unalmas kérdésként hangozhat, mert sokan úgy gondolhatjuk, egy ember nem tudja megváltoztatni a világot. Pont ez a kérdés lényege: nem kell sem rákkutatóknak, sem országokat irányító vezetőknek lennünk, hogy a világ egy jobb hellyé válhasson. Elég kicsiben gondolkodnunk, és a gyermekeinkért, az ő jövőjükért vagy éppen a helyi környezetünkért tenni.
Valójában minden döntésünknek hatása van a körülöttünk lévő világra. Töltsünk el egy kis időt azon gondolkodva, hogy mi mit tehetünk, hogy egy jobb világban élhessünk, és eközben felfedezhetünk eddig ismeretlen területeket, vágyakat és szenvedélyeket az életünkben, amik új célokat adnak számunkra.
A kérdések megválaszolásához hagyjunk időt magunknak. Gondolkodjunk el, rágjuk meg, ízlelgessük, és ha megvannak a válaszok, akkor vágjunk bele egy fantasztikus célokkal teli életbe!
nyitókép: Image by Freepik
Ha tetszett a cikk, támogatásoddal kifejezheted tetszésed, és segítheted munkánkat.
KATTINTS IDE! Köszönjük!
EZ IS ÉRDEKELHET: