Lehetséges, hogy rosszul vagyok bekötve, de valóban nem értem hová rohanunk! Vajon az online társkeresők korában megszűnt az udvarlás, az egymásra várás és vágyás? Vagy már korábban eltűnt?
Tudod, amikor megismered. Amikor az első kávé után még fogalmad sem lehet, hogyan gyűri veled a lepedőt, de még a harmadiknál sem biztosan. Amikor az izgalom maga az ember, a lélek, amikor időt szántok egymásra. Tudod, a megismerés izgalma.
Elbúcsúzni a ház előtt, várni az első kézfogást, majd séta közben azon gondolkodni, vajon lesz-e első csók, majd miután érzed, ebben is tökéletes az összhang, a kapuban búcsút inteni és várni a következő alkalmat.
Gyors ismeretség, még gyorsabb aktus, összeköltözés és jöhet a nagybetűs élet. És közben kimarad megannyi lehetőség, lépés és szárnyalás, ami, mint hiány, valahol összeköt majd vele.
„Na persze, elmegy egy csomó pénz és idő, majd kiderül, mégsem illünk össze.” „Mi van, ha a csaj, csak húzza az agyam, és esze ágában sincs lefeküdni velem, de az ingyen vacsi mindig jól jön neki.” „Ha nem illünk össze, azt előre jó tudni, mert utólag már felesleges”. Ez csak pár gondolat tőletek, férfiaktól, akik féltek attól, hogy megint jön egy nő, egy csaj, aki majd a hosszú és romantikus séták után sem enged beljebb a szívébe és az ágyába.
Ilyenkor ismét elgondolkodom. Nektek nem jó? Nektek nincs varázslat az esti sétákban, a közös vacsorákban, melyeket akár felesben is lehet fizetni, az együtt nevetésben vagy a várakozás izgalmában?
Tényleg minden mindegy, de az a mindegy is gyorsan történjen? Valóban a szexualitás az élet, a kapcsolat legfőbb építőköve, melyet azonnal tesztelni kell, és ha működik, akkor arra kell építeni? Vajon, a nők valóban akarják azt a gyors és első alkalmat, vagy csupán attól tartanak, ha nem fekszenek, vesztesek maradnak, egyedül? Tényleg megfogható a férfi az ágyban, és elveszíthető, ha lassan kerül oda?
Vajon a tudatos párválasztás kinyírja a szerelmet?
A lassú ismerkedés a tudatos emberek egyik legfőbb jellemzője. Amikor tisztában vagy azzal mit szeretnél és nem félsz időt áldozni rá, hogy megtaláld. Amikor hamarabb tudod meg a kedvenc színét, a legutóbb megnézett filmjét, vagy az édesanyja krónikus betegségét, mint ahogyan ágyba bújsz vele.
Miközben ezeket a sorokat írom, persze tudom, hogy sokan lesznek, akik nem értik majd, mi ezzel a baj. Hiszen felgyorsult a világ, és benne mi is gyorsabbak lettünk. Már nincsenek gátak, és szabály sem sok maradt. De lassítani azért nem ártana. Megélni, átélni. Mert megéri, ebben biztos vagyok.
Todorovits Rea
nyitókép: Image by marymarkevich on Freepik
Ha tetszett a cikk, támogatásoddal kifejezheted tetszésed, és segítheted munkánkat. KATTINTS IDE! Köszönjük!
EZ IS ÉRDEKELHET: