Már a gyerekkortól kezdődően igen nagy szerepe van annak, hogy mit fognak szólni, mit fognak mondani mások a tetteinkre, az életünkre, a dolgainkra. Illetve, hogy mi az éppen aktuális közvélemény az adott témában. Ez pedig sokszor visszatartó erő lehet – még akkor is, ha az adott tárgyra, élményre kifejezetten és őszintén vágyunk.
Mi a mozgatórugó?
Ekkor érdemes belegondolni abba, hogy bennünk ott van-e az előítélet, a tapasztalat nélküli minősítés? Vajon nem pont ezért nem merünk belevágni az adott dologba, mert tulajdonképpen nekünk is megvan a véleményünk „azokról”, akik ezt teszik? Akik, például a számunkra nem meggyőző vagy ellenszenves közegben mozognak, vagy, mondjuk, a hozzánk nem igazán közel álló termékeket vásárolják?
„Amikor bejött a műköröm a divatba, bevallom, hogy nevettem azokon, akik csináltattak. Mondjuk, nekem szerencsém is van, mert szép a körmöm, ezért sem foglalkoztatott annyira.
És most azon vitatkozom magammal, hogyha nekem is lenne, akkor én is beállok a sorba – azok közé, akikkel szemben eddig kritikus voltam?
Aztán rájöttem, hogy ez az előítélet bennem létezik, hiszen csak azért, mert valakinek műkörme van, nem lesz rossz ember vagy felszínes divatmajom. Belegondoltam, hogy a nagy ellenállással és ítélkezéssel, tulajdonképpen én is tápláltam azt, ami igazából nekem sem tetszik.” – mesélte Anna, aki egy nagy irodaházban recepciósként dolgozik.
Ami szép vagy jó, az népszerű
A népszerű a többséget vonzza, legyen az önazonos, magával teljesen tisztában lévő, vagy kissé sznob, szerepet játszó, a társadalmi elvárásoknak megfelelni akaró személyiség.
Egy wellness hétvége, a finom étel az étteremben, a gyönyörű koktél, a homokos tengerpart, a szép kocsi, az egzotikus utazás, többféle népszerű sport – és még sorolhatnánk – mind olyan, ami azért általában kellemes. De csak azért, mert valaki ezeket űzi vagy lehetősége van rájuk, még nem biztos, hogy be is skatulyázhatjuk érte.
Persze, ha mélyebben megismertük az egyént, és már van, ami alapján véleményt alkossunk, az más – de az a mi véleményünk. Amihez jogunk van – viszont ezt se kényszerítsük másra, hagyjuk meg a lehetőséget a számára is, hogy az adott személyről ő maga is megalkothassa a sajátját. És utána döntsön.
Ha tetszik, és megtehetjük, miért ne?
Csak azért lemondani valamiről, mert az az általános közvélemény róla, hogy divatőrület, trendiség, megfelelni vágyás, nem igazán jó. Ha őszintén vágyunk arra a márkás táskára, arra a bizonyos telefonra vagy ruhára és nem ártunk vele senkinek, nem bántunk vele senkit, és ki is tudjuk fizetni – akkor miért ne? Ha csak a mások véleménye miatt visszakozunk, legyen az bármi, a csalódás később is megmarad – miközben az adott dolog nekünk tényleg fontos lett volna.
Úgyis kiderül, ha nem a mi világunk
Előfordul, hogy a sokak által sztárolt termékről, helyről, ételről, módszerről kiderül, hogy nem olyan szép és finom, és egyáltalán nem az, amire a reklám vagy a híresztelések alapján számítottunk. Ekkor szembesülünk azzal, hogy a tapasztalat a lényeg, nem pedig a mások által ránk zúduló dicséret áradat. Ugyanígy, ekkor láthatjuk meg, hogy mindenhol és mindenben az legyen az első, amit saját élményből, saját tapasztalat alapján mi alkotunk meg, a magunk számára.
Így kiderülhet, hogy a fennhéjazónak kikiáltott kolléga teljesen normális, amikor egy asztalnál ülünk vele az ebédlőben, és csak azért, mert márkás órát és fülbevalót is hord, még nem egy beképzelt alak.
Hogy attól, hogy mi is csináltatunk műkörmöt – és ezzel több hétig is szép a körmünk, állja a mosogatást is, a körmös lánnyal pedig olyan jó beszélgetni – még ugyanazok maradtunk, akik előtte voltunk.
Mindenhol az az ember, az a személy a lényeg, aki a finom öltöny, a márkás termék, vagy ruha mögött áll. Ha ő hiteles és önazonos, akkor rá fogunk jönni, hogy pont, hogy nem a külsőség vagy a mindenkori divat határozza meg.
Ha viszont tényleg csak annyi az egész – az is ki fog derülni, nagyon hamar. De csak akkor, ha megállunk és beszélgetünk vele, ha hagyunk időt, lehetőséget arra, hogy megmutathassa magát.
Amíg ez nincs, és tapasztalás nélkül, előítéletek, sztereotípiák, minősítés és skatulyázás alapján formálunk véleményt, addig pontosan abba csoportba, azok közé fogunk mi is beleilleni, akikről egyébként „megvan a véleményünk”.
Míg a nyílt hozzáállás, az őszinte kíváncsiság sokkal izgalmasabb és még soha nem ártott meg senkinek. Az általuk szerzett tapasztalat pedig sokszor kellemes meglepetés is – és hosszú távon mindig és mindenkinek hasznosabb.
Nyitókép: Image by artursafronovvvv on Freepik
EZ IS ÉRDEKELHET: