Érezted már, hogy reggel, amikor felkelsz, hogy bár különösebb bajod nincs, mégsem tudsz örülni igazán semminek? Vagy, hogy teszed, amit kell, munka, család, akár még a baráti összejövetelekre is eljársz, de valahogy minden olyan megszokott, kiszámítható, már-már unalmas?
Fogott már el az az érzés, hogy valahogy megtorpantál?
Beleszokunk a mindennapokba
Jó és biztonságos életet felépíteni nagy munka, sok energiát igényel, és amíg ezzel foglalkozunk, az a cél lebeg a szemünk előtt, hogy meglegyen. Majd, amikor, akár hosszú évek után sikerül, és már van egy kedves lakásunk, házunk, kicsit megnyugszunk. Ha emellett megvan a biztos munkahely, a jó egészség, kellemes környezet, érezhetjük azt, hogy akár meg is érkeztünk.
Fiatalon még vannak kihívások
A gyerekek érkezése általában felforgatja a pár életét, és az addigi rend, vagy megszokott életvitel a feje tetejére áll. Ebben az időszakban biztosan nincs idő unatkozni, hiszen szinte minden nap tartogat valami újdonságot. Aztán jön az óvoda, az iskola – ahol a kezdetekben csak pislog a fiatal szülő. Persze idővel itt is elkezd működni a rend, a rutin, jönnek a bevett szokások.
Izgalmas a megfelelő munka megtalálása és a párkeresés is: ott a romantika, az olykor akár kellemes vívódás is, hogy vajon szeret-e, együtt maradunk-e? A kalandok, a független élet szabadsága.
Minden megvan – csak…
És amikor révbe értünk, sokszor úgy ébredünk, hogy imádjuk a családot, a gyerekeket, a munkát, a kollégákat, a tervezett nyaralást, a hétvégi lazulást, mindent. De valahogy nem történik semmi. Már nem ülünk olyan lelkesen a térkép előtt, hogy merre menjünk kirándulni, már nem izgat a feladat, amit a munkában kaptunk – miközben szeretünk ott dolgozni. Tudjuk, miből mi következik, ismerjük a többiek reakcióit, ami biztonságos – csak már egyáltalán nem izgalmas.
Jó dolgodban nem tudsz mit csinálni!
Igen, ha nem a megfelelő helyen beszélünk megrekedtség érzésünkről, könnyen megkaphatjuk a fenti mondatot. Utána pedig azonnal jönnek az ellenpéldák is, miszerint ez vagy az az ismerős mennyit kínlódik, és áldaná az eget, ha ilyen fizetése, férje, lakása, kocsija, ruhatára, lehetősége, stb., lenne. Mi pedig szégyelljük magunkat, elönt a bűntudat is a rossz érzés mellett – de ezen kívül semmi nem változik.
Miközben egyáltalán nem baj, sőt, nagyon is jó, ha észrevesszük, hogy valami már nem olyan, mint előtte! Ha kimondjuk, ha ránézünk, ha elgondolkodunk rajta, ha foglalkozunk vele. Hiszen, csakis így tudunk bármit is tenni – ha nem dugjuk homokba a fejünket, és nem keresünk kifogásokat.
Mit lehet mégis tenni?
Változtatni. Próbálkozni. Értő emberrel beszélni róla. Ha vannak őrült vágyaink, azok között kicsit körülnézni, hogy bármelyik megvalósítható-e? Számba venni, hogy van-e olyasmi, amit még magunk előtt is titkolunk, amit elhessegetünk – miközben vágynánk rá.
Vad hétvége a párunkkal, gyerekek nélkül – miközben igen, imádjuk az otthoni, nyugis, főzős, filmezős időtöltést is. Belegondolni, hogy bár profik vagyunk a munkában, a kisujjunkban van a saját területünk, de vajon nem ezért lett unalmas az egész? Mi lenne, ha más feladatot is elvállalnánk, ha megkérdeznénk a főnökünket, hogy nincs-e valami olyasmi, ami számunkra új kihívás, ahol el tud képzelni minket? Egy kérdést megér.
Rengeteg tanfolyam, workshop van ma már akár online is, ha az kényelmesebb. Ezeken szintén új területeket, más látásmódokat, érdekes embereket ismerhetünk meg. Van titkos álmunk, ami egy ilyen képzésen megtanulható? Vágjunk bele, próbáljuk ki! Sok helyen az első alaklom próba alkalom, ha nem tetszik, nem kell elköteleződni – de belekóstolhatunk, hogy nekünk való-e?
A változatosság újra feltölthet
Semmi, még a kellemes dolgok sem kötik le az embert örökké. Ezért, ha valamibe beleszoktunk, ha az a valami nagyjából állandó és nem igazán van benne változás, idővel unalmassá válhat. Ahogy nem lehet mindig kaviárt vagy a legfinomabb tiramisut enni, mert idővel ráununk – ugyanígy, ha az életünk a maga szépségeiével, de mégis ugyanabban a mederben folyik, idővel kicsit céltalanná, motiválatlanná válhatunk.
Persze, sokszor kap az ember olyan változást, amit nem kért, és ami bárcsak ne történt volna – talán az emiatti félelem is oka annak, hogy a legtöbben inkább őrizzük a biztonságos, de már-már szokványos életünket, csak nehogy valami baj legyen.
Nyilván nem erről van szó, a jót becsüljük meg, legyünk büszkék arra, amit elértünk, amit létrehoztunk!
De ne süppedjünk bele, keressünk további szépségeket, teremtsünk izgalmat, változatosságot, újabb színeket az életünkben.
Ahogy telnek az évek, mi is változunk, ezért erre is figyeljük, mert lehet, hogy ami öt éve még nem izgatott, abba most belekóstolnánk. Vagy, amire korábban nem éreztük késznek, alkalmasnak magunkat, most már abba is belevághatunk.
Az élet gyönyörű, tele lehetőségekkel. Nézelődjünk, járjunk nyitott szemmel, kutassunk ezek után – és közben figyeljük magunkat is, hogy mi az, ami érdekel, amit örömmel, élvezettel tennénk, és mi az, aminek már lehet, hogy lejárt az ideje, ami nem köt le. Ha lehet, ne merüljünk el a megszokásban – lássuk meg az elért eredményekben az értéket, de nyugodtan higgyük el, hogy van tovább, hogy azon a képzeletbeli lépcsőn egyre feljebb és feljebb juthatunk.
Nyitókép: Image by tonodiaz on Freepik
EZ IS ÉRDEKELHET: