Az étel, amellett, hogy létszükséglet, számos másféle élvezeti forrás is lehet.
Az íze, a külleme, az illata mind hozzátartozik, hogy ne csak az éhség, hanem akár kíváncsiság, kedv, öröm, várakozás is társuljon ahhoz, hogy asztalhoz ülünk.
Ehhez azonban szükség van tudásra. És aki azt hiszi, hogy főzni bárki tud, téved.
Pedig annyi recept, sőt főzős videó van az interneten
Ez így van, és aki nem igazán állt még tíz percnél többet a konyhában, vagy a legvadabb, amit elkészített, a lágy tojás, annak hívogatók a különböző ételkészítő videók – legyen az bármilyen platformon.
A látványos képeken a nyersanyagok felhasználása, a velük való munka szinte semmiség, sőt, sokkal inkább élvezet, mint szükséges tennivaló. A néhány perces kisfilmekben elkészült ételek pedig ínycsiklandók – a többségük nem is hétköznapi. Nem csoda, hogy egy-egy ilyen videó megnézése után azt is hívogatja a konyha, aki ezelőtt messze elkerülte.
És akkor jönnek az első meglepetések
Már a bevásárlásnál is lehetnek gondok, hogy milyen hús is volt az – és főleg mennyi? Ha arra azért emlékszik a lelkes kezdő, hogy marha, akkor melyik része? És azt hol vásárolja meg? Jó az előre csomagolt? A bolti pult? Vagy inkább a henteshez menjen? És ugyanígy a köretek, a zöldségek, az egyéb hozzávalók beszerzésében is fennakadhat az, aki nem állt akár az édesanyja, vagy bárki mellett a konyhában gyerekként, fiatalként. Ilyenkor kezd el hiányozni az a sok minden, amit észrevétlenül szív magába az ember, ha közösen süt, főz valakivel. Az arányok, a fűszerek, a hozzávalók ismerete, a különböző nyersanyagok elkészítési módja, ideje – minden belénk ivódik, ha látjuk. Ha korábban – leginkább a családtagoktól – szereztünk valamilyen alaptudást vagy gyakorlatot.
Nem tanulhat meg otthon mindenki főzni!
Valóban nem. Sok családban nem is divat, nemhogy naponta, de még olykor hétvégén sem főznek. Vagy, ha az erre hivatott családtag nem igazán a konyha királya, királynője, a tudását sem annyira biztos, hogy tovább kell vinni.
De semmi gond! Ezek pótlására, helyettesítésére voltak régen a jó öreg szakácskönyvek. Amelyek nem csak recepteket tartalmaztak, hanem például a nyersanyagokról is minden olyan alap információt, amit a kezdők nem biztos, hogy tudnak. Olyan segítséget, tudást, számos praktikát találhatunk ezekben a hagyományos szakácskönyvekben, amelyekkel megszerezhetjük azokat az ismereteket, amelyekkel már egész otthonosan mozoghatunk a konyhában, vagy értelmezhetjük a mai divatos, rövid, főzős videókat.
Érdemes értük átnézni a nagyi könyvespolcát.
Habarás vagy rántás?
Például, ez is egy kérdés. Vagy, amikor elhangzik, hogy „Hozzáadok annyi lisztet, amennyit felvesz.” – a főzni nem tudó ember gyomra azonnal görcsbe rándul, mert mi az, hogy „felvesz”?
A palacsinta tészta pedig még azoknak is sokszor kihívás, akik egyébként készítettek az anyukájukkal palacsintát, de a tészta mindig az anyu dolga volt. A gyerekek pedig felügyelet mellett nagyon ügyesen sütötték, sőt, akár feldobva meg is fordították a palacsintákat. De a tészta… Annak a receptjéért van, aki rendszeresen hazatelefonál – vagy megveszi a boltban.
Háztartástan – van, ahol még tanítják
A régi időkben ez a tantárgy szerepelt az iskolai tanrendben, ma már csak elvétve, de még megtalálható. Ha jó az oktatás, a tanulók az alapokat megtanulhatják az iskolában, ha pedig van rá lehetőség, ki is próbálhatják az elkészítésüket. Így máris olyan, használható tudást szereznek, amit az életben alkalmazhatnak. És amit aztán tovább is fejleszthetnek – de ha nem, akkor sem a virslifőzés az egyetlen, amiben magabiztosak, ha be kell lépni a konyhába.
A finn iskolarendszerben, például, minden iskolában tanulnak háztartástant a gyerekek, fiúk, lányok – mindenkinek kötelező. A tanulók számára kialakított konyhában, szaktanárok felügyelet alatt szerzik meg az alapismereteket a főzés, az egészséges táplálkozás terén.
Mit mond a szakember?
Rédli-Füredi Edinát, aki szakácsként dolgozik, többek között arról kérdeztem, mi a véleménye a rövid, főzős videókról? Arról, hogy nem torzítják-e ezek a valós elkészítési időt és magát a főzést azok számára, akik nem annyira otthonosak (még) a konyhában?
Az egyik legnagyobb videós platformon nézek néha ilyen videókat és jól felhúzom magam. Én már felnőttként, sok éves háziasszonyi múlttal végeztem el a szakács sulit. Ott az első mondata az volt a tanárnak, hogy most mindenki felejtse el, hogy otthon ki, hogyan és mit csinál, mert most itt megtanuljuk, hogy hogy kell. Persze, más otthon főzni és más szakácsként. Sok mindent máshogy készítek itthon és máshogy az étteremben. Mindenki, a szakács is, másképp főz otthon. Ez pedig sok mindentől függ – ízlés, a családi hagyományok, vagy az, hogy ki, mit hogyan szeret. De ezek a videók valóban csalókák. A jó bennük az, hogy ha megtetszik valamelyik, mindenki eldöntheti, hogy megcsinálja-e az adott ételt. Ízlés dolga, például, hogy változtat-e rajta. De mindehhez már rutin kell, némi otthonosság a konyhában – ezt nem szabad elfelejteni!
Akinek nincs vagy nem volt kitől főzni tanulni, az nehéz helyzetben van. A régi szakácskönyvekben még leírták, hogy mi a habarás, a rántás, melyik ételbe melyiket tegyük, hogyan főzzünk rizst – és miért úgy. Vagy, hogy mennyi az egy főre szánt tésztamennyiség, hogyan tudjuk pillanatok alatt leszedni a paradicsom héját, mit tegyünk, ha elsóztuk az ételt, mi az az alaplé – és még sorolhatnám.
Úgy tudom, a mai kínálatban ilyen már nincs. Persze, végső esetben ott az internet, ahol, ha szerencséje van az illetőnek, leírják ezeket az alap dolgokat. Viszont ezerféleképpen. A gyakorlatlan ember pedig mi alapján válasszon? Vagy vegyük a palacsintát. Ahány ház, annyi szokás. Szegény „tudatlan” pedig elég sokszor el fogja készíteni rosszul, mire rájön, hogy mi a jó és az ízlésüknek megfelelő. És ez még sok másra is vonatkozik, nem csak a palacsinta tésztára. Visszatérve a videókra, nekem az a véleményem, hogy ezek azoknak valók, akik már valamennyire tudnak főzni, és csak ötletet szeretnének. Ezekből és ezek alapján főzni tanulni – azt nem ajánlom senkinek.
Akkor hol, hogyan szerezhet alapismereteket az, akinek ez eddig kimaradt az életéből?
A válasz annyiban kötődik az internethez, hogy rengeteg főzőiskolát, főzőtanfolyamot találhatunk ott. Kifejezetten stílus szerint is választhatunk – megismerkedhetünk akár az olasz, indiai, ázsiai konyhával – és önállóan, de a párunkkal, barátunkkal, barátnőnkkel közösen is elkezdhetünk ezeken a tanfolyamokon főzni tanulni. Akár az alapoktól.
És ami mindig, minden esetben igaz: járjunk nyitott szemmel, mert sok olyan vállalkozás is van, amelyik egyfelől étel kiszállítással foglalkozik – de mellette működtet főzőiskolát is, a kezdőtől akár haladó szintig.
Illetve, ha van a baráti körünkben, a környezetünkben olyan, aki jól főz, akihez például imádunk vendégségbe menni, kérdezzük meg, szánna-e ránk időt, segítene-e abban, hogy egy-egy közös főzés alkalmával figyeljük őt – vagy, ajánljuk fel, hogy szívesen lennénk néha kukták mellette.
Tehát, annyiban valóban nem ördöngösség a főzés, hogy megtanulható. De mint minden, ez is időt, gyakorlást, kitartást igényel. És bizony, az alapvető élelmiszerek, a konyhai folyamatok ismeretét is.
Mindezt pedig ne higgyük, és főleg ne várjuk, hogy a néhány perces, látványos videókban meg is találjuk.
Nyitókép: Image by KamranAydinov on Freepik
EZ IS ÉRDEKELHET: