Új dolgok kipróbálása, megtanulása már egészen kicsi korunktól az életünk része. Ezek közül az egyik legfontosabb az alkotás. Ekkor nem csak a kézügyesség, a finommotorika fejlődik, hanem az önbizalom is nő. Ráadásul sok örömet is ad. Azonban ahogy felnövünk, az időhiány, visszajelzések hiánya vagy éppen negatív reakciók miatt, egyre kevesebbet alkotunk. Sokaknál teljesen el is marad ez a tevékenység. Pedig ez az egyik legjobb stresszoldási lehetőség – felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt.
Alább szponzorált tartalmat olvashattok.
Az alkotás nekem mindig is az életem része volt – kisgyerekként sok technikát kipróbáltam, de főleg gyöngyöt fűztem. Egyszerűbb karkötőket, virágokat, flitterrel borított alkotásokat készítettem, később pedig időigényesebb alkotások is kerültek ki a kezeim közül – peyote technikával készített kétoldalú képek, és gyöngyökkel kivarrt gobelinek.
A tanulás mellett kezdtem el festeni akrillal és olajjal, aztán megismertem a Paverpol technikát, amivel jelenleg is alkotok. Ez egy textilszobrászati technika, amivel domborműves képeket is lehet készíteni. Az alkotás először csak kikapcsolódás volt számomra, de ahogy teltek az évek, egyre jobban éreztem, hogy ezzel akarok foglalkozni. És végül így is lett.
Az alkotásaimat egyre többen ismerték meg, s egyre többször mondták, hogy szívesen kipróbálnák ezt a technikát. Elkezdem tanítani a kisebb képek készítését. S bár többen nagy lelkesedéssel jöttek, másoktól gyakran azt hallottam, hogy szeretnének jönni, de…
Elkezdtem online alkotócsomagokat készíteni, s ezzel jó néhány problémára, kifogásra megoldást adtam, de újabb kifogások jöttek…
Elgondolkodtam és rájöttem, hogy más lehet az igazi oka annak, hogy sokan nem mernek nekivágni a kreatív alkotásnak. Sajnos, ahogy felnövünk, szépen lassan eltűnik az alkotás öröme, a lelkesedés. Gyakran nem tudjuk megfogalmazni, hogy mi, de valami visszatart. És valójában csak egyféleképpen lehet legyőzni ezt az érzést – azzal, hogy mégis elkezdünk alkotni. Mert alkotni jó!
Ennek sok oka van – a legfontosabb hármat pedig most meg is osztom veletek:
1. Az alkotás önbizalom növelő tevékenység
Ha elkezdünk alkotni, az önbizalmat ad, és segít leküzdeni a félelmet. Ugyanis, ha félünk a kudarctól de mégis megtesszük, amitől tartunk, akkor látni fogjuk, hogy képesek voltunk rá. S így nő az önbizalmunk. Még akkor is, ha eredetileg nem hittünk abban, hogy sikerülhet.
Miért félhetünk attól, hogy elkezdjünk alkotni például egy csoportos foglalkozáson? Talán azért, mert tartunk az ügyetlenségtől; hogy másoknak nem tetszik, amit csináltunk.
Ez butaság! Mindenkinek más a képessége, tudása és ezért a haladása is, de egy csoportos foglalkozáson a közösség jó, támogató. Az oktató mindig felkészült, így tud segíteni. Többször láttam alkotós alkalmakon, hogy nem merik beletenni a Paverpolba a textilt, mert nem szoktak ragasztóba nyúlni, de a segítő magyarázatoknak, és egy kis biztatásnak köszönhetően a kezdetben bátortalanok is hamar át tudnak lendülni ezen. A festésnél is gyakran van bizonytalanság, például a színátmenetnél, de amint elárulom a „trükköt”, máris mindenki élvezi a festést.
Visszatartó erő lehet az elégedetlenség, önbizalomhiány is. Talán az előző alkotás nem úgy sikerült… Lehetett volna szebb, színesebb, lehetett volna más anyagot használni, a másik alkotása jobb lett, mint az enyém…
Mindenkinek más a stílusa, a tudása és kézügyessége. Lent az első Paverpol alkotásom látható, és egy 3 évvel későbbi kép. Nagy a különbség, nem igaz? Gyakoroltam, alkottam, játszottam az anyagokkal, s így fejlődtem. Mindenki képes erre!
Még egy félelemforrás szokott gyakran gátló tényező lenni: a ,,túl öreg vagyok én ahhoz hogy újat tanuljak” kétely. Ez nem igaz! Az alkotás kortalan. Az alkotós eseményeim a gyerekek körében népszerűbbek az állatos képek miatt, de több felnőtt is eljött már. Volt, aki az unokáját lepte meg az alkotásával. Sőt, néha a felnőttek még bátrabban változtatnak az eredeti alkotási ötleten, mint a gyerekek.
2. Kikapcsolódás – kitörhetünk a „szürke hétköznapokból”
A napjaink, heteink sokszor ugyanolyanok, mindent rutinszerűen csinálunk. Ezért jó, ha ezt megtörjük, s megtanulunk valami újat, ha alkotunk valamit. S bár ezek az órák gyakran hamar elszaladnak, mégis teljesen feltöltenek – akár otthon alkotunk egy alkotócsomagból, akár elmegyünk egy tanfolyamra. Ráadásul nagyon izgalmas látni, ahogy alakul a két kezünk közt az alkotás.
3. Új kapcsolatok, új barátok
Az élő foglalkozásokon nagyon jó társaságok szoktak összejönni, hiszen a közös érdeklődés összehoz. De ha otthon alkotunk egy alkotócsomagból, akkor is bekerülheünk egy olyan csoportba, ahol megmutathatjuk egymásnak a kész alkotásainkat, és kérdezhetünk egymástól, az oktatótól.
Nálam is van erre lehetőség a csoportomban, a Hogyan alkoss Paverpol-lal domborműves képeket? – Alkotások szigetében. Az ilyen csoportoknak az előnye még, hogy pozitív (önbizalom növelő) és segítő visszajelzéseket kaphat mindenki a tagoktól, így még bátrabban, még több örömmel fog majd neki a következő alkotásnak.
Bízom abban, hogy a cikk olvasása után sokan lesznek, akik elkezdenek alkotni.
Aki szeretne domborműves képet készíteni Paverpol technikával, ajánlom figyelmébe az alkotócsomagjaimat – különböző méretű és témájú képekkel, amelyek most már előkészített verzióban is kaphatók, azoknak, akik először még csak a festéssel próbálkoznának meg. De akár egészen alapoktól is összerakhatja mindenki a képét, amihez videós segítséget is kap.
A kezdőcsomagod kiválasztásában szívesen segítek, vedd fel velem a kapcsolatot.
Jó alkotást!
Vivien Holl
Fotók: Vivien Holl/Alkotások szigete