Ha valaki segítséget mer kérni az élete bármilyen területén, legyen szó gyermeknevelésről, párkapcsolatról, házimunkáról vagy akár lelki dolgokról, azt nem mindenki nézi jó szemmel. Sokszor már az is ellenérzéseket szül, ha valaki panaszkodni mer az adott élethelyzetére.
Vajon miért? Mikor lett ciki segítséget kérni? És mikor lett elfogadott elnézni más szenvedését, ha összecsapnak a feje felett a hullámok? Mikor lett divat a segítségkérőbe belerúgni, kinevetni, kigúnyolni támogatás helyett?
Igenis tudni kell segítséget kérni!
Nem a gyengeség jele, ha merünk hangot adni a kétségeinknek, a félelmeinknek, ha merünk szólni, mikor valami nem megy, vagy egész egyszerűen elfáradtunk, és úgy érezzük, nem bírjuk tovább.
Természetes dolog, hogy vannak hibáink és korlátaink, hisz emberek vagyunk. Nem úgy vagyunk tervezve, hogy egyedül oldjunk meg mindent.
Alapvetően társas lények vagyunk, ami nem véletlen. Nem kell egyedül helyt állnunk minden helyzetben, nem kell mindig és mindenáron erősnek és kitartónak lennünk. Nem szabad feleslegesen szenvedni a visszautasítástól való félelmünk miatt.
Vannak családtagok, rokonok, barátok, munkatársak, akiktől segítséget kérhetünk, ha gond van, és mi is segíthetünk nekik, ha ők vannak bajban.
Nem szabad azt éreznünk, hogy ha támogatást merünk kérni, akkor valaki azt gondolja gyengék, alkalmatlanok vagyunk!
Néha ki kell adnunk a kezükből az irányítást, és elengedni a kontrollt az életük minden területén. Nem szabad azzal foglalkoznunk, mit szólnak mások, csak kérnünk és elfogadnunk a segítő jobbot. Ettől nem leszünk kevesebbek, rosszabbak, gyengébbek.
Nem kell megszakadnunk sem testileg, sem lelkileg, csak azért, mert a társadalom elvárja, hogy legyen tartásunk, hogy „erősek” legyünk!
Igenis mernünk kell beszélni az érzéseinkről, gondjainkról. Nem kell erőn felül teljesítenünk. Ugyanakkor tudnunk kell elfogadni bármilyen nekünk adott támogatást, hogy az élet szebb, könnyebb legyen! A testi és lelki egészség, a kiegyensúlyozottság, a boldogabb élet fontosabb, mint a belénk sulykolt elvárások, és az, mit szólnak mások…
Segítséget kérni nem szégyen, hanem erősség!
Nézzük úgy a dolgot, hogy segítséget kérni kevésbé kínos, mint kudarcot vallani abban, amit nehéznek, időrablónak találunk. Elkerülhetjük a kudarcot is. Az is lehet, hogy az a tevékenység, ami nekünk idegőrlő, túl nehéz, nincs időnk rá, annak, akit megkérünk pont jó kikapcsolódásnak, megvan hozzá a képessége, tudása vagy ideje.
Ha fáradtak vagy idegesek vagyunk, az a körülöttünk lévőkre is hatással lehet. Olykor a környezetünk is értékeli, ha ki merjük mondani – segítsetek!
Mayerné Répási Adrienn
Nyitókép: Image by Freepik
EZ IS ÉRDEKELHET: