Először 12 évesen, az akkori Jugoszlávia egyik déli szigetén csodálkoztam rá az Adriára – előtte csak Dékány András kalandregényeiben olvastam róla. Majd 25 évvel később találkoztunk újra Opatijában, a tenger és én.
Szívből, érzésből választottam akkor a helyet, ahol újra megtörténhet a csoda, hogy sós a víz, hogy ahová nézek, füge terem, és átjár majd a semmihez nem fogható érzés, amit a tenger látványa nyújt. Aztán, amikor elolvastam, hová is utazunk pontosan, még izgatottabb lettem. Amikor pedig 2009-ben megérkeztünk, tudtam, hogy a legjobb helyen vagyok.
Azóta, néhány év kivételével, visszajárunk, és ha nem pont Opatijában, akkor is a környékén szállunk meg.
Elhelyezkedése
Opatija Rijekától (Fiume) 8 km-re, az Isztriai-félsziget északkeleti részén, a Kvarner-öböl partján, az Učka-hegység lábánál fekszik. Horvát neve az opatija (apátság) főnévből származik. Mivel az Učka hegye emelkedik fölé, ezért itt télen is enyhe az éghajlat. A téli átlaghőmérséklet: 7-9 °C, míg nyáron a hegy mérsékli a forróságot.
A városban mediterrán növényzet és gyönyörű parkok találhatók: babér, többféle pálma, olajfák, agavé. Ezen kívül magnólia, leanderek sokasága, vagy a leomló bougainvilleák nyújtanak csodás látványt.
Története
A 15. században bencések alapítottak itt kolostort, melyből mára csak az 1420-ban épült Szent Jakab templom maradt. Ezt 1506-ban, majd a 18. században is felújították, végül 1937-ben bővítették ki.
Opatija (Abbázia) az Osztrák-Magyar Monarchia egyik felkapott helyének számított, 1907-re Karlsbad után a Monarchia második legnagyobb üdülőhelye lett. A városban több neves személyiség, köztük I. Ferenc József valamint több király és művész is megfordult és számos magyar ideutazott, ha tengeri levegőre vágyott.
Szanatóriumait többnyire magyar orvosok vezették – többek között innen is a sok magyar vonatkozás, emléktábla, amit a városban láthatunk.
1918-ig az Osztrák Tengermellék, majd 1918-ban Olaszország, 1943-ban a Független Horvát Állam, majd 1945-ben Jugoszlávia része volt. Horvátországhoz az 1991-es függetlenné válással került.
Séták
Amikor először Opatijába érkeztünk, csak kapkodtam a fejem – nem gondoltam volna, hogy Magyarországhoz ennyire közel, ilyen mediterrán világot találok.
A kertekben, vagy az út mentén mindenhol pálmák, sok helyen leanderből van a sövény is. Vadon nő a babér, a füge, és az olajfákon termetes olívabogyók vannak.
Ami a városban kikerülhetetlen, és mint élmény, kihagyhatatlan – legyen akár séta, akár egy eldugott kis strand felfedezése a cél – az a Lungomare. Ferenc József egykori kedvenc sétánya 12 km hosszú és Volosko-tól Opatiján át egészen Lovranig tart. Ha ezen elindulunk, csodát láthatunk. A gyönyörű Adria hullámzik mellettünk végig és ha kedvünk van, leereszkedhetünk a kis beugrókba fürdeni vagy csak nézni a tengert.
A sétány Opatija kikötőjétől végig visz a mesés hotelek, elegáns épületek előtt. Ha nem térünk le róla, bejutunk a gyönyörű parkokba, a templomkertbe, majd ismét a város forgatagában találhatjuk magunkat.
A kacskaingós, romantikus sétáló út első szakaszát 1885 és 1889 között építették, az utolsó részét pedig 1911-ben fejezték be. Az akkor még Ferenc József sétány mára a Lungomare nevet kapta. Mondhatni, Európa legszebb parti sétányai közé tartozik a fekvése, kialakítása miatt, illetve az által, hogy egyre több impozáns épületet újítanak fel a környékén.
Hírességek, parkok
Opatija belvárosában biztos, hogy lépkedni fogunk a Hírességek sétányán is, amely Horvátország kiemelkedő személyiségeinek, tudósoknak, művészeknek, sportolóknak állít egy-egy csillag formájában emléket. Aki pedig erdei levegőre és mozgásra vágyik, annak kitűnő választás a szintén a központtól induló Carmen Sylva sétány. Az emelkedőkkel is tarkított erdei út egy kilátóhoz vezet, ahonnan gyönyörű panoráma tárul a jutalmul a túrázó elé.
Kihagyhatatlan még a gyönyörű Angiolina park, ahol a nagy gonddal rendben tartott, virágos parkban sok különleges növényt is láthatunk.
Ezen kívül érdemes meglátogatni a mesés panorámájú Amerikai Kertek botanikus kertet is, ahol az egzotikus fajták mellett magyar paprikát is lehet találni.
Naplemente után pedig a sült kukorica és vattacukor illatú esti séták pezsdítő, izgalmas hangulata a város forgatagában, az éttermek, bárok, a morajló Adria mellett úgy hiszem, felejthetetlen élmény mindenki számára.
Szobrok
Opatijában, akár a városban, akár a Lungomarén járunk, helyi vagy világszerte ismert hírességek szobrait is megtalálhatjuk– de akadnak kedves, finom alkotások is, amelyek a régi időkre vagy a városban folyamatosan jelen lévő művészeti közegre utalnak.
Opatija legismertebb szobra a parton található Lány sirállyal, ami Zvonko Car horvát szobrászművész alkotása, és 1956-tól figyeli a tengert.
Korábban a Tenger madonnája nevű szobor állt ezen a helyen, amelyet egy tragikus baleset emlékére állított egy gazdag család fia. Azt azonban az évek során az időjárás meglehetősen megviselte, ezért is került a helyére a Lány sirállyal.
Az időközben helyreállított madonna szobor a jelenleg felújítás alatt álló Horvát Turizmus Múzeumban, a Villa Angiolinaban található. A színben eltérő másolata pedig a Szent Jakab templom előtti téren látható.
Szintén a központban, a templom parkjában áll a Tenger madonnája szobor alkotója, a grazi Hans Rathausky szobrászművész másik műve, a carrarai márványból készült csodálatos neobarokk szökőkút. Ez Hélioszt és Szelénét, a Nap istenének és a Hold istennőjének testvérpárját ábrázolja.
Művészet
A Szent Jakab templom közelében épült a Juraj Šporer Művészeti Pavilon, amely művészeti rendezvényeknek, kiállításoknak ad helyet folyamatosan. Idén, amikor mi ott jártunk, az épületben Salvador Dali kiállítás volt éppen.
De a városban is találhatunk galériákat, helyi művészek műtermeit, ahol akár láthatjuk a művészt alkotás közben – és természetesen vásárolhatunk is.
Eddig minden évben nagy nézőszámmal működött a Szabadtéri színház, ahol a hazai mellett nemzetközi könnyű és komolyzenei előadásokat, fellépéseket, színpadi műveket és sokszor filmvetítést is műsorra tűznek.
Strandok
Opatija legismertebb strandja a Slatina. A legtöbb fotón, képeslapon megtalálható a két félköríves, betonból készült medence, amely partján nyugágyak, korábban színes, mára bézs színű napernyők sokasága látszik. A strand ingyenes – ahogy a városban vagy a sétány mentén szinte mind – azonban a kihelyezett nyugágyakért, napernyőkért fizetni kell. Saját standfelszerelés is hozható – a strand bal szélén, ahol a gyerekeknek is kialakítottak egy homokos, sekély fürdőzőt, bőven találunk neki helyet.
A nem messze lévő, nemrég még szintén csak beton felülettel és a régi időkből maradt két lépcsővel jellemezehető Angiolina fürdő néhány éve megújult – azaz, a múltbélihez hasonlóan, de immár modern stílusban újjáépítették. A covid időszak előtt itt volt az Angiolina Café kávézó és éjszakai bár is. Idén nyáron a strand mintha nem üzemelt volna, de a kávézó nyitva volt.
Népszerű még a sorban következő Lido strandja, ami szintén megváltozott és ahol a luxusé lett a főszerep – medence, masszázs, bár is várja az itt nyugágyat foglalókat.
Azonban végig a sétányon is fellelhetünk strandokat – kicsiket, ahol lépcső vezet a vadregényes, de azért teljesen jól kialakított fürdőhelyekhez, valamint az apró kavicsos, viszonylag lassan mélyülőeket.
Szállások, éttermek
A városban minden árfekvésben találhatunk szállást – az egyszerűbb apartmanoktól az ötcsillagos szállodáig minden elérhető. Főszezonban nem árt előre foglalni, de augusztus végétől sokkal több már a szabad hely.
Opatija egyik legszebb szállodája a Lungomaréről is jól látható Hotel Kvarner, amely egyben az Adriai tengerpart első szállodája.
Az épület 1884-ben nyitott, mint szálló, eleinte tüdőgyógyászati szanatóriumnak szánták. Jelenleg elegáns hotel, saját partrésszel, stranddal a vendégei számára. A gyönyörű Kristályterme, amely a sétányról is látszik, sok kulturális rendezvény helyszíne.
Opatijában a gasztronómiai élmények tárháza határtalan, a helyi, jellegzetes ételek, tengeri csodák megtalálhatók minden mennyiségben – de figyelnek a gyerekre is. Mi első este például a Lungomare étteremben vacsoráztunk, ahol ugyanúgy volt pizza vagy gyerekmenü is halfiléből, csirkéből, sült krumpliból, mint az ínyencek számára vonzó halkülönlegességek. A parton és sok helyen a városban van pizzéria, lehet kapni hamburgert, hot dogot is a kisebb árusoknál, valamint az éttermeknél szinte mindenhol kint van a bejáratnál az étlap, így könnyen tájékozódhatunk még a belépés előtt. Amit pedig mindenkinek ajánlok, az a Hotel Milenij kihelyezett fagylaltpultja, ahol szerintem Opatija legfinomabb fagylaltját kóstolhatjuk meg.
A városban nagyon jó piac is működik – itt a helyiektől is vásárolhatunk, minden kapható, és aki például az apartmanban saját maga szeretné elkészíteni a tintahalat, vagy bármilyen friss tenger gyümölcsét, itt mindent megvehet hozzá.
Megközelítés
Mivel Opatija viszonylag közel van, autóval 6-7 óra alatt ideérhetünk – természetesen ez függ a forgalomtól, az autópályán a kapuknál lévő sortól. Az utóbbi években minden nyár elején indulnak vonatok is Horvátországba – ezekről érdemes tájékozódni az interneten. Aki nem akar autóval menni, annak jó lehetőség a vonat. Nekem három éve ez kissé csalódás volt – akkor hosszú és zajos út jellemezte a vonatos utazást. Aki csak meglátogatná a várost, igénybe veheti az egynapos csobbanójáratokat, amelyen buszos út keretében juthat el Opatijába. Ezt is volt alkalmam kipróbálni – sokkal kellemesebb élmény volt utazás szempontjából, mint a vonat, valamint, megállapítottam, hogy mennyi minden, program, kis séta, strandolás is belefér egy napba.
Környék
Opatija közelében több falu, kisebb város is található, amelyek szintén érdemesek arra, hogy megnézzük őket.
Ilyen a szintén kis ékszerdoboz Icici vagy Lovran, de a pici falu, Brsec is szívet melengető látvánnyal, igazi középkori hangulattal vár, mert a településen máig a megmaradt a kort idéző utcahálózat és a több, szűk kis átjáró is. A strandhoz itt viszonylag meredek szakaszon lehet lejutni, de a látvány, ami fogad, felejthetetlen.
A régió legszebbnek mondott standja Moscenicka Draga-n található – a hosszan elterülő kavicsos strand és a hegy oldalában megbúvó kisváros némileg az olasz Amalfi partvidéket idézi.
Kicsit hosszabb autózással – vagy akár Opatijából busszal – eljuthatunk Pulába, ahol az óvárost illetve a pulai amfiteátrumot, az ókori színházat, feltétlenül látogassunk meg.
Számomra itt kedves meglepetés volt, hogy az amfiteátrum külső részénél megtaláltam Kolodko Mihály Óbudán található római légionárius kis szobrának párját.
Természetesen érdemes a közeli nagyvárosba, Rijekába is ellátogatni – ez Horvátország legfontosabb kikötője és harmadik legnépesebb városa. Magyar vonatkozásban azért is lényeges, mert a Monarchia idején ez volt Magyarország legnagyobb kikötője.
Ősszel is szép
Tavaly november elején volt alkalmam először, néhány napra nem csak nyáron megnézni a várost. Opatija új arcát láttam abban a tekintetben, hogy sokkal csendesebb volt, de éppen ezért jobban beleláttam a hétköznapokba, abba, hogy ez nem csak üdülőhely, hanem az itteniek élettere is. A város impozáns, megragadó látványa változatlan volt, de most talán még közelebb éreztünk magunkhoz, mert sokkal többet sétáltunk, kirándultunk, mint nyáron.
Napközben még ekkor is volt néha 18 fok, ezért a növényzet továbbra is szép; a környező kis falvakba eljutva hatalmas, termő kaktuszok és olajfaligetek mellett jártunk, illetve a Lungomare kicsit messzebb eső részein, a villák kertjéből citrom és narancsfák sokasága is látszott.
Ma már biztos vagyok benne, hogy gyerekként nem véletlenül kerültek a kezembe Dékány András tengerészregény kötetei, amelyekben az Adrián hajózó Jadran legénységének kalandjai ejtettek rabul. Ezek a könyvek voltak a felvezetői annak a csodálatos érzésnek, annak a valóságnak, amit először 12 évesen, majd 25 évvel később, Opatijában éreztem az Adriát látva: hogy hazaértem.
Forrás: visitopatija.com, Wikipédia, utipakk.hu
Fotók: Párdi Petra
A fotók 2021. novemberében és 2022. nyarán készültek.
EZ IS ÉRDEKELHET: