Nem gondoltam, hogy mondani kell…

Ilyenkor kezdenek elhangzani a fenti mondatok, és ha van hozzá partner – barátnő, lánytestvér, – egyre jobban bele is tudjuk lovalni magunkat.

Mi lehet megoldás vagy segítség ezekben a helyzetekben?

Nem igaz, hogy nem veszi észre, hogy porszívózni kéne.

A velünk élő férfi sokszor csak pislog, hogy most mi a baj, hiszen reggel/tegnap/mostanában semmi gond nem volt, míg, aki ma hazajött, tüzet okádik rá.

Először is, nem jó gyűjteni a sérelmeket. Azonnal jelezni, hogy ma vagy a következő hetekben például nagy segítség lenne a porszívózás, mert ismét nem lesz időnk munka, gyerekek, bármi miatt. Így nincs lehetőség arra, hogy létrejöjjön a „Nem csinálta meg, miközben látta, hogy…” csalódottsága. Valamint, nem mindenki nézi olyan szemmel a lakást, mint mi – könnyen lehet, hogy a másik szerint teljesen rendben a szőnyeg, a padló – azt a kis porcicát meg kézzel is fel lehet venni.

Tudta, hogy ma sokáig dolgozom és nem lesz időm főzni, de azt kérdezi, mit fog most enni?

A főzésnél, a család ellátásakor érdemes belegondolni, mi az, ami a megszokott volt eddig? Mert ha évek óta mindig van meleg vacsora, vagy az a jellemző, hogy teszünk el másnapra melegíthető ételt, miért is gondolná a másik, hogy mostantól nem lesz?

Természetesen besokallhatuk mi is, néha lehet elegünk – de ne várjuk el, hogy a társunk most hirtelen nézzen körül, vegye észre, hogy nincs előre főzve és találja ki, hogy ma nem is lesz kedvünk hozzá. Érdemes gondolatban visszagörgetni, hogy hogyan is indult az ez egész, volt-e bármi arra utaló jel tőlünk, hogy ez a nap – főzés szempontjából – más lesz. Ha nem, akkor itt az alkalom, hogy leüljünk és megbeszéljük, hogy mostantól változni fog az eddigi menetrend, és egyeztessünk, hogyan oldjuk meg, hogy mindenkinek jó legyen.

Tisztában van vele, hogy nem emelhetek, de nem hozza ki a fregolihoz a vizes ruhás kosarat.

Ha segítségre van szükségünk, igen, van, hogy mindig szólni kell. Ha nem tesszük és szenvedve hordjuk ki kisebb kupacokban például a ruhát vagy a bevásárlás után a kocsiból a lakásba, amit vettünk, könnyen azon kapjuk magunkat, hogy szegény áldozatok vagyunk. Nem elég, hogy nem szabad például nehéz szatyrokat cipelni, még a másik sem figyel ránk!

Semmi értelme a mártírságnak – ha ilyen helyzetben vagyunk és van, aki segítsen, igenis szóljunk! Mert nem tudhatjuk, hogy ő mit gondol – még az is lehet, hogy örömmel segít, csak nem hallotta, hogy hazaértünk vagy nem tudja, hogy mi mindent vettünk. Ha eközben mi meg sértetten behordjuk a cuccokat, hiheti azt, hogy már nem is kell a segítsége. Innen pedig egyenes út vezet a félreértésen alapuló rossz érzéshez vagy későbbi vitához.

Direkt akkor jön ki kávét főzni, amikor nagyban sütök, főzök és minden hely foglalt a konyhában.

Valószínűleg nem direkt, kicsi az esély, hogy kifejezetten arra várt, hogy mi jól belevessük magunkat a konyhai dolgokba, és akkor ő megjelenik lábatlankodni. Ha tudunk néha nézőpontot váltani, és nem abból indulunk ki, hogy a másik szándékosan akadályoz, egészen más eredményre juthatunk.

Valamint, szólni is lehet neki, hogy most picit várjon azzal a kávéval, mert fontos, amit éppen csinálunk, és oda kell figyelni rá, különben leég, kifut, összeesik – és a többi.

Fehérneműt kaptam megint a szülinapomra – persze, szép, de ezt tulajdonképpen inkább maga miatt vette.

Az ajándék sokszor kényes kérdés – nagyon sok nő szereti a meglepetést, nagyon sok férfi pedig vért izzad, hogy mit ajándékozzon. Akkor is, ha szereti a nőt, ha jól is ismeri – de ha hosszabb ideje vannak együtt és az egyértelmű dolgokat már kimerítette, jöhet egy idő után a biztosnak tűnő ajándék, a parfüm, szép fehérnemű, az elmaradhatatlan virág, esetleg ékszer.

Nem túl jó a másikat nyomasztani azzal, hogy éreztetjük, elvárásaink vannak és sasszemmel figyeljük, hogy vajon vett-e valamit, merre járt, milyen kirakatot nézett, amikor együtt voltunk? Nem biztos, hogy célravezető a célozgatás egyes boltok előtt, mert könnyen csalódhatunk, amikor nem az az ajándék lesz a csomagban, aminél (szerintünk) egyértelműen láthatta, hogy mennyire tetszik.

Tény, hogy nagyon izgalmas a meglepetés – de ha látjuk, hogy a másiknak ez annyira nem jön be és egyre inkább nehezére esik kitalálni a tökéletes ajándékot, inkább beszéljük meg mindek örülnénk. Esetleg mutassunk több dolgot is, és akkor ő választhatja ki, hogy melyik lesz. Így nem marad el a meglepetés sem és olyasmit kapunk, amit szerettünk volna.

Nagyon jól látta reggel, hogy nincs otthon semmi, de csak fagyit hozott a boltból hazafelé.

Sok férfi kitűnően főz, eligazodik a konyhában, a boltban, jóban van a hentessel, a zöldségessel – és nála áldás, ha ételről van szó. Viszont nem a legtöbb. Éppen ezért, ha szükség van otthon bármire, ne habozzunk mondani, akár többször is. Mivel a nők nagyon kreatívak, és rengeteg helyzetben feltalálják magukat, pont most miért gondolná a férj, barát, társ, hogy azért mert még üres a hűtő, vagy előző nap nem volt nagybevásárlás, nemsokára nem rotyog valami finom a tűzhelyen? És nem érti a lesújtó pillantást: ő csak simán evett volna fagyit, és arra gondolt, jó lesz estére is, filmnézés közben.

Mindig akkor vágatja le a haját, amikor már pont tetszik a hossza.

A külső nagyon fontos – de vannak férfiak, akik inkább a praktikus hajviseletre törekszenek, vagyis, mi hiába szeretjük a göndör fürtöket, a hosszabb hajat, amibe bele lehet túrni, sokan ki nem állhatják, ha csikiz, ha lelapul, vagy ha egyáltalán csak úgy szanaszét áll. Ebben valahol kompromisszumot kell kötni. Ha két ember szereti egymást, lehet közelíteni, például, hogy ne legyen annyira rövid. De azért értsük meg azt is, hogy a saját frizurájáról elsősorban hadd döntsön az, aki viseli.

Ráadás

+ 1. Természetesen mondhatjuk általánosságnak is, de tény, hogy a nők nagyon sokszor szeretnék, hogy mások kitalálják a gondolataikat. Míg a férfiak, annak ellenére, hogy kifejezetten nagy fantáziával is rendelkeznek, nem ebben a legjobbak – főleg huzamosabb ideig nem. Azzal pedig kifejezetten ellenkező hatást érünk el, ha ez elvárás lesz feléjük, vagy, ha már előre borítékolható, hogy dühös nézés, sóhajtozás érkezik felőlünk az „Azt hittem, tudod…”vagy a „Nem gondoltam, hogy nem veszed észre…” mondatok előtt.

Beszélni kell róla

A legtöbbször a kommunikáció segít ezekben a helyzetekben, és ha tudjuk, hogy egyébként jól megvagyunk, szeretjük egymást és csak jó szándékot feltételezünk a másikról, akkor mindez elsimítható és találhatunk mindkét fél számára kedvező megoldást.

Persze, ha hosszú távon ez sem javít a helyzeten, akkor ott valami más is lehet a háttérben, ami túlmutat a hétköznapi súrlódásokon.

A mártír-, vagy az áldozati szerep nem áll jól senkinek és soha nem volt még jó arra, hogy a másik észrevegyen, elismerjen, megbecsüljön. Becsüljük mi magunkat annyira, hogy szóljunk, kérjük segítséget attól, aki szeret. Illetve, ne felejtsük el, hogy a másik tényleg egy másik ember – minden jó és rossz tulajdonságával – aki soha nem fog pont úgy gondolkozni, pont úgy tervezni, szervezni, mint mi.

Redhead photo created by wayhomestudio – www.freepik.com

EZ IS ÉRDEKELHET:

Mit főzzek (ma)?