A jelenben élsz, a jövőt kutatod, vagy a múltad egyes epizódjait rejtő ajtókat nyitogatod? Szoktad összehasonlítani jelenlegi párodat az exeddel, esetleg egy régi, plátói szerelmeddel? Naponta elidőzöl a múltadban nem csak amolyan nosztalgikus érzéssel szívedben, hanem szomorúsággal is, hogy mennyivel jobb volt minden korábban?
Akkor jó eséllyel az emlékezés zsákutcájába ragadtál, amiből ideje kitalálnod!
Vannak helyzetek, amikor kifejezetten hasznos, ha tudsz visszafelé tekinteni. Hiszen alap esetben ez segít abban, hogy jobban megérts bizonyos dolgokat, történéseket és magadat is jobban megismerd. A múlt ilyen módon való megidézése arra szolgál, hogy feldolgozd a történteket, és tanulj a hibáidból. Sőt, olykor a komfort zónában tart, hogy magabiztosan tudj a jelenben létezni.
Máskor mindez a visszatekintés meggátol abban, hogy a jelenedre fókuszálj. Például, ha a jelenlegi párodat a régi (plátói) szerelmeddel hasonlítod össze. Akkor az itt és most pillanatát a jövőre tekintve is a múlt fényében látod.
Jobbnak, szebbnek értékesebbnek látod, mint amilyenek voltak. Így aztán nem tudod helyesen felmérni jelenlegi párod érzelmeit és tetteinek súlyát. Elszalasztod a boldogságod, mert a múltban jársz.
Persze lehet, hogy az a baj, hogy sóvárogva és sajgó szívvel emlékszel vissza fiatalabb korodra. Milyen szuper volt a felhőtlen szabadság, a feszes test és a másnaposság nélküli állandó bulizás időszaka. Azzal nincs semmi baj, ha sok jó élményed van ebből a korszakból, de az utána való sóvárgással, fiatalságod elsiratásával csak magadnak ártasz.
Élj a jelenben, fogadd el, hogy azoknak az időknek vége, és gondolj rá jó szívvel, hogy mennyi mindent tapasztalhattál már akkor.
A legrosszabb mégis az, ha azért ragadtál a múltban, mert nem bírod túltenni magad azon, hogy hibáztál. Minden egyes nap újra pörgeted mit rontottál el, de a (helyes) tanulság levonása helyett a hibád nézed vissza újra és újra miközben ostorozod magad. Ide tartoznak a mi lett volna, ha máshogy döntök kezdetű önmarcangoló kérdések, egy szakítás miatti fájdalmas emlékek őrizgetése, de a munka elvesztése után jellemzően felbukkanó vesztes vagyok gondolatok is.
A megbánás érzete keseríti jelened, mert nem hiszed, hogy
Ilyenkor fontos, hogy emlékeztesd magad arra, hogy jó okod volt arra, hogy úgy döntöttél, ahogy. Akkor is, ha később -szerinted- rossz döntésnek bizonyult. Különben is kár sopánkodni a múlton. Azon már nem lehet változtatni, csak elfogadni, hogy ami volt, elmúlt. Aztán megrázni magad és nem hagyni, hogy a fájdalmas emlékek keserű érzésével járj kelj a világban és fordulj az emberek felé.
Ahhoz, hogy egészséges kapcsolataid legyenek, hogy te jól legyél, zárd le életed olyan fájdalmas fejezeteit, mint egy válás, egy árulás. Nyiss új, tiszta lapot a jelenben magad és mások számára.
Tovább kell lépned, mert az nem segít, ha azon agyalsz, hogy máshogy kellett volna döntened, és akkor most boldog lehetnél.
Inkább gondolj arra honnan indultál és milyen messzire jutottál. Mennyi mindent értél el. Ne kapaszkodj a múltba, mert az megakadályozza, hogy a jelenben élj teljes szívvel és lélekkel.
Szóval zárd le a múltat akkor is, ha sok szép emléket is tartogat. Fogadd el, hogy életed egy szakaszának vége van. Éld meg a jelent és gondolj arra, hogy ha így teszel a jövő sok új esélyt kínál, ami boldoggá, elégedetté teheti az életed. Persze csak akkor, ha tanultál a hibákból és készen állsz az álmodozás helyett a tettek mezejére lépni.
Girl car photo created by fxquadro – www.freepik.comEZ IS ÉRDEKELHET: