Valami ilyesmi járt a fejemben, amikor a barátnőm azt mondta, hogy a tizenéves fia szakemberhez jár, művészetterapeutához, aki sokat segített neki a dühkezelésben.
Gondoltam, jó, ők tudják – és vajon mit csinálnak ott? Festenek, agyagoznak és attól, hogy készít valami szépet a srác, majd jól lesz?
Néhány évvel később, a covid idején ugyanez a barátnőm – akiről akkor tudtam meg, hogy nemrég végzett, mint művészetterapeuta – online csoportos foglalkozást hirdetett. Kíváncsiságból, szeretetből – és a társaság miatt – én is jelentkeztem.
Ahogy megismertem a többieket, ahogy megnyíltunk egymás előtt, ahogy a hozott gyakorlatok, feladatok során rácsodálkoztunk, mi minden van bennünk, mi mindent nyomunk el és mennyi mindent lát belőlünk, akár egy kis, szerintünk bolond rajzból a másik, megdöbbentem. Ez a döbbenet megjelent abban is, hogy jó érzés volt „alkotni” –
míg korábban úgy gondoltam, az fessen, aki tud, más ne bohóckodjon állvánnyal meg vászonnal.
Néhány hónap után itt állt a szobában az állvány. Vásznakat, akvarell festéket vettem. Megtudtam, mi az a porpasztell. Újra örömmel rajzoltam, készítettem érzelem-képet zenére a csoporttal, állítottam össze fotó kollázst arról, hogy mi számomra a siker, meséltünk történetet asszociációs kártyák alapján – és ez mind, mind rólunk szólt.
Sírtunk és nevettünk – és közben sokkal, de sokkal többek lettünk.
Pontosan akkor mi is az a művészetterápia?
Csoporttagból én is tanuló lettem, és ezzel egy új, csodálatos önismereti utazásba kezdtem.
Ma már tudom, hogy a módszert nem művészeknek szánták – és nem is művészek végzik, de segíthet bárkinek; még művészeknek is – és az sem kizárt, hogy a terapeuta művész, de ez nem feltétel.
A művészetterápia sokszínű, elfogadó, a bensőben rejlő titkokat bontogató, nem sürgető, teret és időt hagyó, ha kell vigasztaló, ha kell biztató. Egy olyan terápiás módszer, mely a művészet (zene, képzőművészet, dráma, mozgás, irodalom stb.) kreatív folyamatait a gondolatok és érzések kifejezésére használja.
A művészetterápia összehangolja a művészet kifejező eszközeit és a terápiás hatótényezőket, amelyeket a terapeuta egy tervezett folyamaton belül alkalmaz. A művészetterápiás foglalkozás gyerekek számára is ajánlott, sok művészetterapeuta kifejezetten gyerekekkel foglalkozik elsősorban.
Jó, de mi történik a csoportban?
A csoportos alkalmakkor általában egy nyitó, azaz „Hogy vagy?” kör után képzőművészeti eszközök, irodalmi művek, szövegek, a zene, a hangzások, a mozgás, a mozdulatok segítségével, behívásával, a csoportvezető támogatása mellett a csoport végighalad az önismeret, a kapcsolatok, kapcsolódások útján. Ez segíthet önmaguk, valamint a környezetükben élők megértésében, abban, hogy valóban vagy még inkább lássák, értsék magukat.
Persze, a téma lehet bármi – számtalan lelki folyamatban, például gyász-, traumafeldolgozásban, kommunikáció-, kapcsolatok fejlesztésében, szülő-gyermek viszony feldolgozásában, átdolgozásában segíthet a művészetterápiás foglalkozás.
A közös együttlétek a csoporttagok igény szerinti éppen aktuális helyzetének vagy az általuk felvetett téma megbeszélése mellett alkalmat adnak a személyiség alaposabb ismeretére, a saját kreativitás kibontakoztatására, az eddig esetleg elutasított vagy ismeretlen kifejezési formák (képzőművészeti alkotások készítése, szövegekkel való foglalkozás, ének, közös mesélés, stb.) újbóli kipróbálására, megélésére, valamint a fantázia előhívására, a szabad önkifejezésre.
Lehet egyéniben is?
Természetesen, aki úgy dönt, hogy inkább egyedül lenne, akár, mert még bizonytalan, vagy bármi más okból, a művészetterapeutához egyéni alkalmakra is lehet jelentkezni. Így is nagyon érdekes, izgalmas a fejlődés, a kibontakozás, az adott probléma, helyzet más, új szemszögből való megfigyelésének folyamata. A technikák nagy része egyéni ülések során is alkalmazható; ilyenkor a csoport által adott visszajelzések, az elkészült műre adott asszociációk maradnak ki.
Főbb területek a művészetterápiás alkalmakkor
Az alkotás szabadsága – Képzőművészet
Ahhoz, hogy létrehozzunk egy képzőművészeti alkotást, nem kell, hogy szó szerint (képző)művészek legyünk, nincs szükség olyan tehetségre, látásmódra, adottságokra, ami azoknak az alkotóknak van, akiket általában, külső mércék alapján a „művész” szóval illetnek. Nem is az a cél, hogy esztétikailag kiemelkedő művelet hozzunk létre – a cél, a lényeg maga a folyamat, amíg a saját alkotás megvalósul, illetve a kész mű – ami a miénk.
Eszközként használhatunk szinte bármit, ezek lehetnek festékek, zsírkréta, pasztellkréta, filctoll, színes ceruza, szén, grafit, toll. Készíthetünk kollázst újságkivágásokból, fényképekből, használhatunk agyagot, só-, vagy készen vásárolt gyurmát, gipszet, ősszegyűrt újságot, lapokat, száraz virágot, készíthetünk digitális képeket, ábrákat számítógéppel – az eszközök tára szinte végtelen.
Az, hogy mihez nyúlunk, miben látjuk az eszközt, hogy kifejezzük az érzéseket és hogy ezt hogyan, milyen módszerrel, milyen folyamatban valósítjuk meg – majd a kész alkotás mit mutat meg mindebből – az a művészet.
A betűk titka – Biblioterápia
A beszéd, az írás a kommunikáció fő eszközei, nélkülük elképzelhetetlen ma az élet. A szavakkal kifejezett érzelmek, gondolatok tűnhetnek teljesen magától értetődőnek – de nem mindenki számára.
A szavak mesterei, írók, költők alkotásain át néz rá az egyén, a csoport arra, hogy az ő szavaik mit indítanak el a jelenlévő(k)ben, kik azok az alkotók, akik valóban megérintenek a műveikkel – és melyek azok, amelyek bármi okból idegennek, befogadhatatlannak tűnnek.
A sokszínűség a cél, éppen ezért a versek, írások, mesék, dal-, vagy reklámszövegek olvasásával, közös megbeszélésének folyamatában a csoporttagok ráláthatnak például arra, hogy az egyértelműnek hitt mondanivaló olykor csak az adónál van, a befogadó más és más üzenetet kódol belőle. Ez az, ami ott van mindenki életében – sokszor félreértésre adva okot.
A zene varázsa – Zeneterápia
Az egyén számára kedves, érzelmeket kiváltó, megragadó, inspiráló, lelkesítő vagy éppen idegen, disszonáns hangok, zenék is előkerülnek a művészetterápiás foglalkozáson vagy csoportban. A vezető hagyja, hogy mindenki átadja magát ennek – majd megbeszélik, hogy ki, mit tapasztalt, érzett, hogyan élte meg ezeket a dalokat, dallamokat. Így a jelenlévőknek lehetőségünk van megismerni egymást egy új szempont alapján is – mi az, amit a másik örömmel, hallgat, mi az, ami megérinti vagy éppen taszítja. Ehhez nem kell zenésznek, zeneértőnek lenni, hiszen a zene mindenkié, aki nem műveli, az is szereti, része a napjainak. Viszont, kicsit alkotni ezen a téren is lehet, akkor is, ha nem játszunk hangszeren vagy nem tanultuk zenét. Akinek kedve van, azokkal együtt énekelhetünk, használhatjuk „szabálytalanul” a hangszereket, lehet akár csak dúdolni, vagy élvezni azt, hogy ott vagyunk a csoportban, a rögtönzött „zenekarban”.
A mozgás ereje – Mozgásterápia
A mozgás éltünk része – ebbe beletartozik minden, egy apró kézmozdulat, egy mosoly ugyanúgy, mint az aktív sport, a tánc, a komoly fizikai erőnlétet, felkészülést igénylő mozgásformák. A testbeszéd – egy mozdulat, a felhúzott szemöldök, a magunk elé tartott kéz, a kitárt kar – sokkal több üzenetet, információt közvetít, mint a szavak, a beszéd, a verbális kommunikáció.
Így viszi bele a terapeuta a mozgást – vagy akár pont a mozgás hiányát, a mozdulatlanságot – a folyamatba, ránézve arra, hogy mennyi mindet elárul – vagy tart titokban –, mennyi erővel, mondanivalóval bír, milyen széles kifejezőeszköz az, ha mozdulunk, ha akár egy lépést is teszünk – vagy ha nem. Mit árul el, mit közvetít a testtartás, mit szeretne üzenni az, aki a mozdulatot végzi – és mit lát, fog fel, érzékel ebből, aki látja? A mozgás, de a mozdulatlanság is jelez, üzen, kifejez. Ezt is megismerhetjük, tapasztalhatjuk a művészetterápiás foglalkozáson vagy csoportban.
Több művészetterápiás csoportban használnak asszociációs kártyákat is. Ezek segítségével kinyithatók az érzések, esetlegesen elfojtott gondolatok kapui, segítségükkel az egyén ráláthat egyes problémákra -, valamint megoldási lehetőségekre, erőforrásokra.
A művészetterápiás alkalmak egységes jellemzője a közös a kreativitás, a szabad önkifejezés, a biztonságos és bizalmas környezet.
Sok művészetterapeuta a személyes mellett online alkalmakat, csoportokat is vállal.
Magyarországon Németh László vezetésével 1984-ben kezdődött a Tündérhegyi Pszichoterápiás Osztályon a szocioterápia/művészetterápia módszerspecifikus csoportvezetői képzés. 1990-ben megalakult a Magyar Csoport-pszichoterápiás Egyesületet (MaCsopE), ezt követően 2000-ig ennek keretében folyt az oktatás. Szervezeti változások, átalakulások eredményeképpen 2000-ben létrejött a Magyar Művészet- és Szocioterápiás Közösségépítő Egyesület (MMSZKE), azóta is elsősorban az MMSZKE keretében folyik a szocioterapeuta/művészetterapeuta csoportvezetői képzés.
“A kreativitás eszköz és nem cél az életminőség szempontjából. A kreativitáson keresztül kerülhet olyan helyzetbe egy egyén, hogy egyediségét megélni képessé váljon és ebből következően a másokhoz való viszonya tisztázott alapállásra épüljön. A tisztázott alapállás alatt azt értem, hogy az egyénileg választott értékrend, cselekvési mód realizálásra kerül.
Realizálni annyi, mint a gondolati, érzelmi és szellemi szinten képviselt elvek megvalósításra kerülnek a mindennapi életben.”
(Németh László – az MMSZKE elnöke)
Fotók: Párdi Petra
Forrás: https://www.mmszke.hu/, Wikipédia
EZ IS ÉRDEKELHET: