A legtöbb dologra, ami ebben az életben történik velünk, nem vagyunk felkészülve. Legtöbbször véletlenszerű és kiszámíthatatlan dolgok sorozatával kell szembenéznünk. És amikor már azt hinnénk, végre értjük, előre látjuk, mindig történik valami váratlan csavar, ami felbolygatja az életünket.
Történnek velünk rossz, sőt, nagyon rossz dolgok, de mi mégis mindig megtaláljuk a módját annak, hogy tovább menjünk. Ha szétesünk, összerakjuk magunk, ha elesünk, talpra állunk. Találunk magunkban erőt, amiről nem is tudtuk, hogy létezik, és haladunk előre, annak ellenére, hogy nem tudjuk, mi fog történni ezután; mi romolhat el ezután. Csak a múltunk a biztos, a jövő egy üres lap. Bármi megtörténhet, jó és rossz egyaránt.
Az egyik jó dolog, amire vágyunk, hogy megtörténjen velünk, a szerelem.
Néhányan közülünk szerencsések, és korán megtalálják a másik felüket, de sokan nem. És néhányan közülünk, akik nem találtuk meg a szerelmet, elkezdjük összehasonlítani magunkat a többiekkel. Barátokkal, ismerősökkel, vadidegenekkel, akik szerencsések voltak. És olykor ránk tör a cinizmus, a keserűség.
Értünk miért nem jön a szerelem? Velünk miért nem történik meg a találkozás? Mit csinálunk rosszul? Mit kellene másképp csinálnunk?
Aggódunk, hogy egyáltalán nem találunk szerelmet, és közben meggyőzzük magunkat, hogy nemkívánatosak és szerethetetlenek vagyunk. Gondolatban listákat készítünk arról, hogy miért vagyunk jelenleg egyedülállók, és ezt a listát pörgetjük újra meg újra amikor magányosak vagyunk, amikor fáj. Belekerülünk egy elátkozott, ördögi spirálba.
De miért? Az életben a legtöbb dolgot nem látjuk előre. A legtöbb dolog váratlanul érkezik. És ha az életben a legtöbb dolgot nem látjuk megérkezni, vajon miből gondoljuk, miért várjuk el, hogy a szerelemmel majd másképp lesz?
Vannak, akik szerencsének hívják, amikor valami jót találnak, amit nem kerestek. Mások sorsnak nevezik, és állítják, hogy aminek meg kell lennie, az meg is történik. Vannak, akik azt mondják, az univerzum működése áll a háttérben, vagy Istené. Bármilyen erő is áll a szerelemnek nevezett dolog mögött, bíznunk kell abban, hogy ránk is vár valahol.
Nem tervezhetünk rá. Nincs képlet. Ez nem tudomány. Nincs oka annak, hogy korábban miért nem sikerült.
Jobb, ha elengedjük az egészet. Jobb, ha nem erőltetjük a kapcsolatokat, főleg, ha olyanok, amikről legbelül tudjuk, hogy nem is tesznek jót nekünk. Jobb, ha abbahagyjuk az olyan emberek üldözését, akik nem akarják, hogy elkapjuk őket. Hagyjuk abba a társkereső alkalmazások böngészését, ha úgy érezzük, azonnal kell valaki, vagy soha nem lesz senki.
Ehelyett éljünk. Éljük a saját életünk. Szeressük magunk. Szeressük egyedül is. A szerelem pedig majd jön. Mindig jön. Csak ne üldözzük. Ne keressük, mert nem nekünk kell keresni. A szerelem majd megtalál minket, ha itt az ideje.
Couple talking photo created by ArthurHidden – www.freepik.comEZ IS ÉRDEKELHET: