A szakemberek szerint az olvasástanítás nem az iskolában kezdődik, és jórészt az iskolába lépés előtt eldől, hogy az olvasástanulás mennyire lesz sikeres. Nem csak a meseolvasás és hintázás fontosságáról van szó, amivel nap mint nap találkozni lehet a médiában. Hanem egy komplex folyamatról, ami a gyerekek első érdeklődő kérdéseitől a tényleges olvasástanításig tart.
Természetesen mindenki azt szeretné, ha gyermekét nem érné csalódás az iskolában, ha jól tanulna és szeretne olvasni.
Mit kell erről tudnunk és ami a legfontosabb, mit tehetünk érte most?
Mitől lesz okosabb?
Gyakran jön szembe velünk az interneten, hogy az ovisoknak mozgásra van szükségük, nem angolórára. Ez majdnem teljesen igaz is, hiszen az óvodás korú gyerekek neurológiai fejlődéséhez leginkább a mozgás járul hozzá: építi az agy különböző területei közötti hálózatot, ami később a tanulás alapját fogja képezni.
Az olyan mozgások fejlesztése a legintenzívebb, ami egyensúlyozást igényel (hinta, bicikli, gördeszka, torna) és a szem-kéz koordinációt fejleszti (labdajátékok, kézügyességi feladatok, zsonglőrködés). Csak azért majdnem igaz a fenti állítás, mert ha angol órára nincs is szüksége a gyerekeknek, de azzal segíthetjük, ha más nyelvű beszédet is hall olykor.
Ugyanis a nyelvi fejlődésük ekkor éri el a legintenzívebben fejlődő periódusát, és azokat a nyelveket könnyebben fogja később megtanulni, amiknek a hangkészletét ez idő tájt hallja.
A nyelvi fejődés intenzív szakaszával áll az is összefüggésben, hogy az anyanyelvi képességek, a szókincs, a mondatalkotás is ilyenkor ugrásszerűen fejlődik. Ezért van a szintén sokat hangoztatott mesemondásnak, mesehallgatásnak nagyon hasznos hatása a nyelvi fejlődésre, a nem elhanyagolható lelki táplálékon túl.
A könyvek forgatása a gyerekek figyelmét az írásbeliség céljára és fontosságára irányítja, ami felkelti az érdeklődésüket a betűk iránt. Ez ideális esetben óvodáskorban történik. Ha nem tapasztaljuk, hogy gyermekünk bármilyen érdeklődést mutatna a betűk iránt, akkor játszhatunk vele mókás szerepjátékokat, amik ráirányítják a figyelmét az írás mindennapi hasznára. Például éttermeset játszva nyújtsunk oda egy üres étlapot. Vajon fog tudni választani? Vagy vegyünk fel rendelést üres cetlivel, majd keverjük össze, vagy felejtsük el az ételeket. Vagy a postás rossz helyre kézbesíti a címzés nélküli borítékot. Üres füzetből lehet mesét olvasni? Legyünk bátran kreatívak!
Az óvodák általánosságban nagyon jól felkészítik a gyerekeket az iskolára. Csak az írás és olvasástanuláshoz összesen körülbelül 18 részképesség szükséges, a viselkedési és mentális kompetenciákról nem is beszélve (figyelem, türelem, feladattudat, illemszabályok ismerete, kudarctűrés, önállóság, szabálykövetés, stb). Ha biztosra akarunk menni, kérdezzük meg a óvodapedagógust, hogy van-e olyan terület, amit a gyermekünk esetében még erősíteni kell.
Akkor mégis mitől olyan nagy a szakadék az óvoda és az iskola közötti?
Építs hidat!
Van egy dolog, aminek nem tulajdonítunk kellő jelentőséget, pedig ezzel csökkenthető lenne a szakadék az iskola és óvoda között: ez a hangtudatosság. A hangtudatosság leegyszerűsítve az a képesség, hogy a beszédünket felépítő hangokat fel tudjuk ismerni és el tudjuk különíteni.
100 évvel ezelőtt a gyerekeknek nem ez volt a legnagyobb hiányosságuk, a kultúraváltás hozta magával. Kevesebbet beszélgetünk, énekelünk, mesélünk, pedig ez az olvasástanulás alapja. De nem csak ezért fontos, hanem azért is, mert jobb lesz tőle a helyesírás és a kutatók azt mutatták ki, hogy a szövegértés is. Távolabbra tekintve a jobb szövegértés jobb tanulási eredményeket és könnyebb boldogulást tesz lehetővé az életben.
Vagy olyan kisgyerek, aki magtól ráérez a hangokra. Van olyan, aki egy kis segítséggel könnyen halad. De van olyan is, akinek több törődésre és fejlesztésre van szüksége ahhoz, hogy az iskolában ne legyen gondja. A kutatók azt mondják, hogy az elsősök harmada küzd komoly problémával ezen a területen. Az olvasáshoz való viszonyunk egy törékeny kincs, ha az iskolásokat rossz élmények érik rögtön a legelején, meg se jön a kedvük hozzá.
Könnyen kiderítheted, hogy a gyermeked hogyan áll a hangtudatossággal, tegyél fel neki kérdéseket: Kérdezd meg, milyen hanggal kezdődik a neve (vagy a háziállatotok neve, a bicikli, az autó stb.)? Tapsolja el, hány szótagból áll (mutass előtte egy példát, mondjuk virág: vi /taps/-rág/taps/)! Milyen hangra végződik a neve (a háziállat, a bicikli, az autó stb.)? Hallja benne például azt a hangot, hogy C (ne cé-nek ejtsd, hanem csak magában cccc)?
Játsszunk!
Az a jó hír, hogy amilyen nagy jelentőségűnek tűnik a hangtudatosság, olyan egyszerű dologról van szó. Fejleszteni napi pár perces játékkal lehet. Nem kell túlzásba vinni, ne nyüstöljük a gyermeket, azzal nem érjük el a célunkat. Remek lehetőség a holtidők kihasználására, vagy minőségi idő együtt töltésére is. Játsszunk szóbéli játékokat akár hazafelé sétálva, vagy a buszon, vagy vacsora előtt, esetleg utána, ha akkor adódik egy kis együtt töltött idő.
Az is fontos persze, hogy ha a hangokkal vagy a betűkkel kapcsolatban kérdéseket tesz fel nekünk szemünk fénye, akkor válaszoljunk neki, hiszen a fejlődését szolgálja. Ha a kérdések végtelenítve hangzanak el, akkor sajnos bosszantó is tud lenni. De ha gyermekünk kíváncsi és kérdez, akkor megérdemli, hogy érdemben válaszoljunk neki. Vegyünk egy nagy levegőt és legyünk részesei a világának!
A magyar ábécé betűinek megismerése is remek lehetőség a hangok felismerésére. Sok kisgyerek amúgy is elkezd érdeklődni a betűk iránt már az óvodában. Ez teljesen természetes és a pedagógusok szerint kár eltitkolni.
Attól, hogy a nyomtatott betűket felismeri, netán le is tudja írni (ami igen hasznos, mert az íráshoz szükséges készségeket fejleszti: kézügyesség, mintamásolás, sorrendiség), még nem jelenti azt, hogy valóban el is tudja olvasni. Lesz még bőven dolga az iskolában, hiszen a kézírást is ott fogja megtanulni. Válasszunk a korosztályuknak megfelelő olyan képeskönyvet, ami nem olvasni tanít, hanem a hangtudatosságot fejleszti. Ne feledjük, hogy ők még nem tudnak se írni, se olvasni, viszont a képeket megértik. A tanítók nem javasolják otthoni keretek között se az (össze)olvasás, se a kézírás tanítását. Jobb, ha ezeket meghagyjuk az iskolának.
Az olvasás összetett dolog
A betűk felismerése még nem jelenti azt, hogy gyermekünk azonnal megtanul olvasni. Az olvasásra akkor lesz képes, ha megérett az érzéke a hangokkal való műveletekre és az absztrahálási képessége elérte a kódfejtés szintjét. Vannak persze gyerekek, akik gyakorlatilag maguktól összerakják a kirakós elemeit, de a legtöbbjüknek ez időt vesz igénybe és 6-7 éves kor körül érik meg.
Azok a gyerekek, akik korábban megtanulnak írni, olvasni, általában az átlagnál magasabb intelligenciával rendelkeznek, hiszen az olvasás megtanulásának van egy intelligenciafüggő komponense is. Az ilyen gyerekek gyakran elkezdnek az érdeklődési köröknek megfelelő tartalmakat olvasni, ők így tesznek szert előnyre a kortársaikkal szemben. Ez lehet a tehetség egyik megnyilvánulási formája is. De ez nem jelenti azt, hogy az a gyermek, aki nem tanul meg idő előtt olvasni, ne lenne tehetséges, vagy intelligens. Sőt, azt sem jelenti, hogy az idő előtt olvasó gyerekeknek nem lesznek majd az iskolában tanulási problémái (diszlexia, diszgráfia, diszkalkulia). Ennek az az oka, hogy a tanulási zavarok nem függnek az intelligenciától, mi több: gyakran igen magasak az ilyen gyerekek értelmi képességei.
A 2 legfontosabb tanács: mozgás és játék
A tanulás alapját jelentő agyi hálózat építéséhez sok mozgásra van szükség, a hangokkal való játék pedig az olvasástanulást készíti elő. Egy parányi odafigyeléssel -és játékkal- rengeteget tehetünk azért, hogy a leendő elsősünk gördülékenyen vegye az iskola első akadályait. A hangtudatossággal ártani nem tudunk, csak előnyünk származhat belőle, így bátran belevághat mindenki!
Micskei Detti
Betűk? Képben vagyok! című könyv szerzője