Látszólag tökéletes, surlódásmentes élet, csendes, nyugodt hétköznapok. Férfi és nő, apa és anyaszerepben, akik élik a mindennapokat, látszólag rendben. De valami hiányzik. Sem férj, sem feleség nem emlékszik már, mikor bújtak össze, és általában véve mikor töltötték együtt az időt csak ők ketten, mint férfi és nő.
Az idő múlásával, főleg, ha gyermek is születik, a mindennapi gondok felőrölnek mindent. Azok az emberek, akik korábban rajongtak egymásért, gyakran csak szobatársak lesznek. Lehet ez a kapcsolat jó, de ugyanakkor semleges, hiszen elveszik az érdeklődés a partner iránt, a vágy, az intimitás, a romantika. Fontosabb lesz esténként a pihenés, vagy az egyéb dolgok befejezése, mint a másikkal való összebújás.
Kezdetben nem is tűnik fel egyik félnek sem a változás. Csak egy bizonyos idő után lesz észrevehető, hogy a mindennapi rutinbeszélgetéseken és gyereknevelésen túl már semmi sem köti össze a házastársakat.
A szobatárs-szindróma tünetei, amikre érdemes odafigyelni:
Elmaradnak a beszélgetések egymásról
A számlákról, a házimunkáról, a gyerekek időbeosztásáról és egyéb mindennapi dolgokról mindennap szó esik, de sem a férj, sem a feleség nem emlékszik, mikor beszélt utoljára az életéről, az igényeiről, érzéseiről, vágyairól és álmairól. Mikor egymásról már nem érdeklődnek a felek, és késztetésük sincs mesélni magukról, az komoly jel arra nézve, hogy eltávolodtak egymástól.
Az alvás fontosabb, mint az intimitás
A legtöbb felnőtt túlterhelt, a rohanás, a munka, a gyerekek, a folytonos megfelelés és stressz nagyon fárasztó, így nem meglepő, hogy sokszor esténként a felek az alvást részesítik előnyben az intimitással szemben. Ha azonban ez hosszú ideig tart, akkor ez biztosan intő jel, amire oda kell figyelni.
Ritkulnak a találkozások
A napi időbeosztás teljesen eltérő, sokszor alig vagy egyáltalán nem találkoznak a házastársak. Ha még az esti lefekvés előtti nagy beszélgetések is elmaradnak, az előbb-utóbb komoly gondot okozhat, elkerülhetetlenül megtörténik az egymástól való elhidegülés.
Mit lehet tenni?
A szobatárs-szindróma elkerülhető, és vissza is fordítható, de mindenféleképpen odafigyelést és erőfeszítést igényel.
– Mindenképpen fontos a kapcsolatot prioritássá tenni, és komolyan elhatározni a változtatást.
– Többet kell foglalkozni a partnerrel: Milyen ő most? Hogyan változott mostanában? Mi van vele? Mik foglalkoztatják?
– Minden nap szánni kell időt a partnerrel való kommunikációra. Legyen csak 10 perc, de az MINDENKÉPP legyen meg. Fontos, hogy ilyenkor kerülni kell a mindennapi témákat, aktuális témákkal kapcsolatos kérdéseket. A „hogy vagy?” kezdésnek elég.
– Hetente legalább egyszer kell a randevú. Fontos, hogy a környezetváltoztatás és a közös kimozdulás. És természetesen az, hogy ilyenkor csakis a másik legyen a fontos.
– Beszélni kell az érzésekről. Kifejezni őket szóban vagy fizikailag. Érintések, ölelések, könnyed simogatások nagyon fontosak.
A rutint újdonsággal lehet legyőzni. Kitartással, akarattal megszüntethető a szobatárs-szindróma, és újra feléleszthető a láng. Talán a kapcsolat már nem lesz olyan szenvedélyes és romantikus, mint az elején, de érettebbé, mélyebbé és bensőségesebbé válhat.
EZ IS ÉRDEKELHET: