Nem akarom, hogy úgy nézz másra, mint ahogy rám tekintesz. Nem akarok rajtad osztozni senkivel. Azt akarom, csak nekem szóljon egy bizonyos mosolyod.
Önzően, féltően, irigyen csak magamnak akarlak.
Ha lehetne, elvonulnék veled egy lakatlan szigetre, hogy ne háborgasson minket senki. Hogy úgy tudjunk élni, mint Ádám és Éva a Paradicsomban, mielőtt leszakították azt az átkozott almát. Ártatlanul, mindent először felfedezve, testileg és lelkileg tisztán.
A természettel azonosulva vissza akarok veled térni az ösztönök vezérelte élethez. Hogy eggyé válhassunk minél könnyebben. Azért is, hogy ne tudd meg soha, hogy jobbat is kaphatnál nálam. Aki nem akarja birtokba venni szíved, csak örül, ha melletted járhat.
Én azonban ennyivel nem érem be. Mert azt akarom, hogy értem dobogjon hevesebben szíved. Csak értem! Senki másért! Mert beleőrülnék, ha egy másik test és lélek szépségének örvényébe úszkálnál.
Azt akarom, hogy az időben előre és hátra is tudjunk járni. Azért, hogy újraéljük szerelmünk kivirágzásának pillanatát, ha egy kicsit távolra sodródnánk egymástól. Meg akarom élni veled a pillanat varázsát újra és újra.
Hogy szívvel és lélekkel jelen legyek, mikor személyedben a boldogság bekopogtat hozzám.
EZ IS ÉRDEKELHET: