Kiszeretek belőled. Hiszem, hogy eljön az a pillanat. Lehet, hogy nem ma, és nem is holnap, de egy szép napon kiszeretek belőled.
Egy nap majd nem rólad álmodom. Napközben nem gyötörnek a gondolatok rólad, és a hosszú álmatlan éjszakákon sem fogsz kísérteni tovább. Nem fogom ezt a beteges ürességet érezni attól a gondolattól, hogy nem vagy a közelben, nem érzem majd azt, hogy nélküled minden értelmetlen. Nem fogok tovább arra gondolni, hogy te voltál a legjobb dolog, ami velem történt, és hogy az életem koromsötétbe borult most, hogy elmentél.
Egy nap majd felhagyok a reménnyel, és nem várlak többé vissza. Nem fogok megrándulni, amikor megcsörren a telefon, és nem imádkozom, hogy te legyél a vonal túlfelén. Nem fogok arra várni, hogy a kezed finoman megérintse az enyémet, és azt mondd, szeretsz. Nem kereslek a tömegben, bármerre járok, nem rezzenek össze egy ismerős alaktól és nem gondolom, hogy minden rendbejön köztünk, ha visszatérsz hozzám.
Egy nap végre nem fogsz hiányozni. Abbahagyom a nélküled töltött napok számolását. Nem érdekel majd, mit csinálsz, kivel sétálsz, kit ölelsz. Abbahagyom a közösségi oldalak böngészését, képek után kutatva, és nem rettegek majd attól, találtál-e valakit helyettem.
Megszűnik a tompa üresség, amit a hiányod okoz, mert végre megtöltöm olyan dolgokkal, amiket szeretek, olyan emberekkel, akik mindig ott lesznek, és soha nem hagynak el – ahogy te tetted.
Egy nap elhalványul kettőnk története. Élni fogom az életemet, és új emlékeket fogok teremteni. Álmodni fogok, terveket szövök és megvalósítom, amit akarok. Bátor és határozott, erős és motivált leszek. Visszaveszem a régi energiámat és a régi életemet. Élvezni fogom életem minden percét, és megpróbálok minden pillanatot értelmessé tenni.
Egy nap talán tudok majd mást szeretni. Igazán szeretni fogok valakit, aki teljesen különbözik tőled. És akkor megértem: amit elvesztettem, az nem volt sem különleges, sem pótolhatatlan.
Egy nap majd kiszeretek belőled. Elengedlek teljesen, elengedlek örökre. Emlékszem majd néhány szép pillanatra, és nem bánok meg semmit. Tudni fogom, nem voltál az enyém. Csak átutazó voltál. Nem több.
Akkor majd a jövőt építve a jelenre koncentrálok. Örülni fogok minden új lehetőségnek, minden új találkozásnak és minden hajnalnak. Élni fogok. És nélküled is boldog leszek.