Most csak ölelj át kérlek. Szorosan ölelj. Nem kell mondanod semmit, nem kell a szó. Csak a két karod biztonsága.
Úgy félek!
Érzem, elkapott egy örvény, ami kíméletlenül húz, egyre húz lefelé. Már nincs erőm felszínen maradni, érzem, ahogy lassan leránt. Csak beléd tudok kapaszkodni, csak a te közelséged tart még egyben.
Kérlek tarts, darabokra hullok nélküled.
Sokáig voltam magányos vándor, széllel szemben is egyedül haladtam évekig, és a legnagyobb viharban is kitartottam, mert nem volt más választásom. De aztán rám találtál, és én rád találtam. És te lettél a minden.
Itt leszel mindig, ha támasz kell, ha zuhannék. Itt leszel és nem kell többet széllel szemben egyedül harcolnom semmilyen viharban.
Hát akkor most szeress nagyon. Most tarts ki mellettem, mikor nem vagyok a végzet asszonya, a háziasszonyok gyöngye, a szuper feleség és a tökéletes anya.
Most tarts ki mellettem, mikor elfogyott az erőm, és nem vagyok más, csak egy rémült kislány, akinek két erős kar kell.
A támasz. Az oltalom. A kapaszkodó. A csendes biztonság.
Szeress, csak ölelj meg hangtalan, hogy a gallérodra sírhassam minden félelmem, minden keserűségem. Segíts, hogy újra én lehessek én.
Most szeress, ahogy megfogadtad, most ölelj, ahogy ígérted, s ígérem én is ott leszek majd melletted mindig, amikor szükséged lesz rám.
EZ IS ÉRDEKELHET: