„Négy különböző nemzetiség képviselője volt az asztalnál: egy amerikai gyalogos, egy francia őrvezető, egy angol géppuskás és egy orosz hússaláta.”
Mosolyra húzódott a szád? Nem csodálom. Hiszen Rejtő Jenő írásai szórakoztatóak, humorosak és mindenki jobban érzi magát könyvei hatására.
Személy szerint én gyermekkorom óta szeretem a könyveit, mert olvastatják magukat. Valahogy mindig azt gondoltam, ez azért van így, mert az író is gördülékenyen haladt a lapok teleírásával, miközben ő maga is jól szórakozott.
Való igaz, nem a szépirodalom a műfaja, hiszen Rejtő könyvei nem tartalmaznak húsz oldalas leírást egy tájról. In medias res indul neki a történetének, hogy aztán mindjárt egy bunyó kellős közepén találja magát az ember és a következő pillanatban már egy lovagias ügy intézéséért drukkolhasson. Laza eleganciával viszi előre a történet fonalát és közben úgy bontakoztatja ki a szereplők személyiségét, hogy abban nincs semmi mesterkéltség. Ráadásul mindenkiről kiderül valami, ami miatt még a legádázabb bűnözőt is megszeretjük kicsit.
Ezért is olyan jók Rejtő írásai. Na meg azért, mert rámutat az emberi gyarlóságra és nem kényszerít ítélkezésre. Inkább arra buzdít, hogy nézzünk magunkba és tanuljunk meg története szereplőin keresztül önmagunkon nevetni.
Nem preferálja a romantikát túlzottan, bár sokszor szerepelnek gáláns lovagok írásaiban.
Mégis, mindez olykor csak egy indok – a sok közül -, amiért a hős, kötelékeiből szabadulni akar. Ironikus humora a mai napig utánozhatatlan, pedig, mi magyarok, az iróniával baráti kapcsolatban állunk. Ha elkezdjük olvasni valamelyik könyvét, biztos nem tesszük le addig, ameddig a végére nem értünk.
A szórakoztató irodalom egyik legismertebb alakjának könyveit egyébként a ponyvairodalomba sorolják, pedig Reich Jenő munkássága ennél azért jóval több volt. Fordított Erich Kastnertől, írt színpadra műveket, készített utazásai során kalandregényeket, sőt, még életében segédkezett két forgatókönyv elkészítésében (Sportszerelem és az Úrilány szobát keres című filmekhez). Baráti körébe tartozott Karinthy Frigyes, Kabos Gyula és Latabár Kálmán. Az egyetlen „bűne”, hogy zsidónak született, ezért a második világháborúban egy munkatáborban végezte mindössze 37 évesen.
Legismertebb írásai az idegenlégióról szólnak. Ami azért is érdekes, mert ő összesen egy hétig volt a francia idegenlégió tagja, aztán gyenge testalkata és egészségi állapota miatt leszerelték. Ennek ellenére abból az egyetlen hétből annyi élményre tett szert, amiből aztán megszületett Az elátkozott part, A három testőr Afrikában, a Csontbrigád, és A láthatatlan légió című könyvei.
Töretlen népszerűségének bizonyítéka az a két könyve is, amelyekből filmek készültek. A Vesztegzár a Grand Hotelben című könyvéből a Meztelen diplomata 1963-ban Palásthy György rendezésében és olyan legendás színészek játékával, mint Márkus László, Krencsey Marianne, Rajz János, Garas Dezső és A három testőr Afrikában Bujtor István rendezésében 1996-ban Koncz Gábor, Tordy Géza, Benedek Miklós, Rátóti Zoltán szereplésével.
A zenében is megjelennek művei: Szörényi Levente és Bródy János által írt Wágner úr a Fonográf előadásában 1975-ben, sőt, állítólag az R-Go nyolcvanas évekbeli színpadi dzsungel díszleteit is Rejtő regényei ihlették. Nem véletlen, hogy a mai napig képregények is születnek Rejtő Jenő könyveiből! Karinthy mellett ő volt az, aki tényleg meg tudta nevettetni olvasóit, történeteivel.
EZ IS ÉRDEKELHET: