Azt hiszem, nem megy tovább. Várakozás a telefon mellett, mikor jelenik meg a neved a kijelzőn. Vágy, hogy halljam a hangod, hogy beszéljünk. Mindenről, semmiről, akármiről.
Állandó rajtam a nyomás, és a szorongásomat már nem tudom kordában tartani, sem elrejteni. Most már minden egyes szavam, minden mozdulatom miatt aggódom. Csak el ne áruljanak…
Bármit megtennék, hogy ne veszítselek el. Még az érzelmeimet is letagadom, hiszen csak barátok vagyunk. Ezt mondod. Csak barátok. Mert neked így jó.
Persze elég jó vagyok ahhoz, hogy magad mellett tarts, amíg valaki jobbat nem találsz.
Aztán mi történik majd? El fogsz tűnni? Épp olyan gyorsan, ahogy betoppantál az életembe? Elmész, és másnak megadod majd, amit nekem sosem akartál?
Ezerszer is elmondtam magamnak, nem leszek a kényelmi tartalékod. A jófej barát, akivel lóghatsz, hogy ne kelljen egyedül lenned. Ezerszer elmondtam magamnak, mégis itt vagyok. Barátnak. Pótléknak. Akárkinek. Amíg nem jön számodra az a Valaki! Aki nekem te vagy.
Mikor fogok rájönni, hogy a kapcsolat nem arról szól, hogy mennyit adok magamból? Mikor veszem tudomául, hogy kapni is kell, nem csak adni? Mikor szeretem majd magamat is annyira, mint téged?
Egy kapcsolat nem okozhat félelmet vagy szorongást. Én mégis folyton rettegek. Rettegek, hogy kisétálsz az életemből. Ezért inkább hazudok. Játszom, mint egy buta bohóc, aki csak a színfalakon túl sírhat. Játszom. Még akkor is, ha mind a ketten tudjuk, nem vagyunk csak barátok…
EZ IS ÉRDEKELHET:
edesem az 2 ev nem szeretsz az buta a en ami ferfi nagyon buta ez te kinnoz az idot nem kapocst a hazug
Tudom miről beszélsz.Én elengedtem a dologot,most ő keres állandóan,de nem reagálok