Játsszuk azt most, hogy szeretsz. S a pillantásomba beleremegsz. Képtelen vagy megállni, hogy hozzám érj. Mert benned forrong a kívánság:
Legyek csak a tiéd.
Játsszuk azt, hogy kettőnk szíve egyszerre dobban. S a tűz a testünkben egymástól fellobban. Tegyünk úgy, mintha megállt volna az idő. S mi a szerelem adta mámor pillanatában úsznánk folyton.
Játsszuk azt, hogy a vágy mindig ott bujkál szemünkben, az ajkunkon. Hogy úgy ölelkezünk, mintha egymás testébe akarnánk bújni, vagy azzal kísérleteznénk, hogy szíveink örökre összeforrjanak. Azért, hogy egyszerre éledjen fel és aludjon ki bennünk az élet tüze. Mert jól tudjuk, a másik nélkül a holnap nem érne semmit se.
Játsszuk azt, hogy előbb a lelket térképezzük fel, csak aztán a testet. Hogy csak akkor sajdul fel bennünk a vágy a másik iránt, ha már a szíve szavát megértettük. Ehhez megtanuljuk kiolvasni egyetlen tekintetből a félelmeket.
Játsszuk azt, hogy ehhez lemerülünk egymásért a pokolba is, ha kell. S nem engedjük el a másikat arra hivatkozva, hogy csak a boldogságban lehetünk együtt. Szép szavak mormolása helyett, a szívhez keressük az utat. Vagyis sosem azt mondjuk, amit hallani akarunk, hanem ami való.
Játsszuk azt, hogy megtanuljuk egymás szemén keresztül látni a világot. Folyton fejődni akarunk, hogy jobbá váljunk. Mert semmi sem kényszer, teher. Jöhet gond, bánat, betegség mi mindent legyőzünk!
Ez is érdekelhet: Egy másik életben
Játsszuk azt, hogy megfogjuk egymás kezét és többé el sem eresztjük. Éjszakákon át tervezzük közös jövőnket. Játsszuk azt, hogy nevetünk, sírunk és szenvedélyesen szeretkezünk. S nem csak álmainkban vagyunk együtt…