A férfiaknak egyáltalán nincs könnyű dolguk a mai világban. Mármint mellettünk, nők mellett. Mert valljuk be őszintén, megfejthetetlen talányok vagyunk.
A férfiak általában egyszerre csak egy dologra koncentrálnak, és a gondolkodásuk racionális. A nők viszont emocionálisak és multifunkcionálisak. Ez már az ősidők óta így van. A férfi elment vadászni, nagyon koncentrált a vad nyomaira, majd az állat elejtésére. Volt stratégiája és tudatosan tette a dolgát. Ezzel szemben az ősasszonyok elindultak gyűjtögetni, bogyókat szedni innen-onnan, őrizték a tüzet és a vizet, vitték magukkal a kis közösségük összes gyerekét. Egész nap felügyelték a gyereksereget, rengeteg dolgot csináltak egyszerre.
Mi változott a mai világban? Semmi!
A férfi akar venni egy cipőt, bemegy a plázába, a bejáratnál megkeresi az üzletek listájából a legközelebbi cipőboltot, ott kiválasztja az első pár cipőt és örömködve megy haza, hogy most 2-3 évig az épület közelébe se kell mennie. A nők viszont imádnak vásárolni, ropogós papírtasakokkal felaggatva hazatérni és elmesélni a szeretett férfinak, hogy az a pulcsi most 13.000 Ft-ról volt leárazva 7.000 Ft-ra, így nem tudták otthagyni és lényegében kerestek 6.000 Ft-ot. (A férfiak erre azt mondanák, hogy ez inkább 7.000 Ft kidobása az ablakon, de inkább ne tegyék. Soha!)
Hogy jutunk el A-ból B-be? A férfi szerint elindulunk az autópályán, a 146-os kilométerkőnél jobbra tartunk, majd haladunk 100 km-t, ott a lehajtó utáni körforgalomba kihajtunk a második kijáraton, haladunk tovább a mellékúton és a Fő utca 5 szám alá beparkolunk. A nő szerint elindulunk az autópályán, a veszekedős Mekinél jobbra tartunk, megyünk annyit, amíg a Bagossy Brothers CD-t meghallgatjuk, aztán kihajtunk azon a kijárón, ahol egy óriási templomtorony van a bal oldalon, végigzötykölődünk a kátyús úton, ahol képtelenség sminkelni és a piros tulipános kerítésnél lesz az úticél.
Aztán vannak a kérdések. Ha egy férfi kérdez, akkor arra a kérdésre szeretne választ kapni. Méghozzá egyszerűen és tömören.
Ha egy nő kérdez, az veszélyes. Mert tulajdonképpen nem is arra a kérdésre vár választ, amit feltett. A mögöttes tartalom a fontos.
– Nem túl nagy a fenekem ebben a nadrágban? -kérdezi a nő. Na puff! A férfi levegőt vesz és kimondja, hogy nem. Már hibázott is. Egyrészről túl sokat gondolkozott a válaszon (1 mp), másrészről a hangsúly sem volt megfelelő. A nő persze amúgy sem erre várt választ, hanem arra, hogy a párja látja-e még benne azt a nőt, akibe anno beleszeretett. Viszont a férfi nem szeret és nem is tud szerelmet vallani. Olyan, mint a székely a viccben: egyszer mondtam, hogy szeretlek. Ha változás lesz, szólok. A kommunikáció ennélfogva csak balul sülhet el egy férfi számára.
Mi is van még?
Igen, tipikus példa az összebújós este egy romantikus limonádé filmmel. A főszereplő férfi megcsalja a társát – ebben a pillanatban a párnák között tasli csattan. ,,Ezt most miért kaptam?” – kérdezi értetlenül a férfi, aki semmit sem csinált és a filmet is az asszony kedvéért nézi. ,,Azért, hogy eszedbe se jusson semmi butaság.” – magyarázza meg a nő. Ez van.
Hogy is szól a mondás? A házasság első 7 éve nehéz, de a többi kibírhatatlan. Talán így van. Bosszankodunk, hisztizünk és a ,,Mi a baj?” kérdésre úgy mondjuk a választ, ahogy csak mi tudjuk: semmi!
Mégis, bármennyire is megfejthetetlen a nő – van értelme az életnek nélküle?
EZ IS ÉRDEKELHET:
…és PONT!
MINDEN ÍGY IGAZ AHOGY LE VAGYON ÍRVA!
Csupa nagy betűvel!
Hogy egyszer egy nő végre jól látja, és le is írja!
Van meg remény férfi társaim!
Persze ettől még minden így marad…:((((