Az élet kiszámíthatatlan. Időnként kegyetlen, bánt és lényünk legmélyééig megráz minket, máskor egekig emel. Olykor vadul megpörget, hogy azt sem tudjuk hol vagyunk, máskor csendes vizeken ringat.
Lelkünk sokszor háborog, lecsitítani nem könnyű. Ha azt akarjuk, hogy nyugodt legyen és békét találjon, meg kell bocsátanunk azoknak, akik megbántanak bennünket, és hagynunk kell, hogy eszünk elfelejtse mindazt a fájdalmat, amelyet mások nekünk okoztak.
Hiszen végülis, semmi nem tart örökké. Minden elmúlik.
A jó időszakok, a rossz időszakok … mind elmúlnak. Ha valami rossz történik, tudnunk kell, hogy nem fog sokáig tartani. De ugyanígy azzal is tisztában kell lennünk, hogy ha valami jó történik, az sem tart örökké. Előbb-utóbb elmúlik az is.
Minden mulandó, minden állandóan változik. Semmi nem biztos. Ezért nem érdemes sokáig haragot táplálni a szívben. El kell engedni. Éppen úgy, ahogy a múltat is el kell tudni engedni, hogy ne legyen hatalma felettünk. Bármi történt, megtörtént. Nem kell a múlt sérelmeit magunk előtt görgetni örökké és nem kell túl sokat aggódni a jövő miatt sem, hiszen az olyan bizonytalan.
A jelent kell a maga teljességében megélni, és kiélvezni minden pillanatot.
Megpróbálni irányítani azokat a dolgokat, amelyek felett nincs hatalmunk, csak drága időpazarlás. És ami a lényeg, sokkal jobban is fogjuk érezni magunk a bőrünkben, ha nem foglalkozunk olyan dolgokkal, amikre nincs szükségünk.
Ezért tehát ne feledd. Bocsáss meg, felejtsd el. Ez a nyugodt élet receptje…
EZ IS ÉRDEKELHET: OLYAN FÉRFIT VÁLASSZ!