Már nem szeretlek

Cigarettafüstbe burkolózva álltam éjszaka az ablakban. Vártam, hogy hazaérj. De mikor kiszálltál az autóból, elfogyott a bátorságom, visszafeküdtem az ágyba, s úgy tettem mintha aludnék. Talán megérezted a füstöt, mikor beléptél, bár meglehet a másik nő parfümje testeden minden más szagot elnyomott. Nem tudom.

Lábujjhegyen járkáltál, elmentél letusolni, aztán hozzám bújtál és csókot leheltél homlokomra.

Reggel nem kérdeztem meg hol jártál, és te se mondtál semmit. De a szemem alatti karikákra két hét után azért megjegyzést tettél. Vádlón néztem rád, de szólni mégsem tudtam. Féltem, ha veszekedni kezdenék, te elmennél végleg, s én azt még nem akartam.

Ez is érdekelhet: Ha a test beszél a szív helyett

Bár már nem éreztem magam a párodnak, csak egy zálogba tett tárgynak, akit majd csak akkor vesznek elő, ha feltétlen szükséges. Mégsem bírtam elhinni, hogy mást szeretsz.

„Csak a tested hív el, a szíved hazahúz minden éjszaka.” - mondogattam magamnak.

Hiszen mellettem aludtál és velem építetted fel otthonod. Esélyt akartam adni arra, hogy meggondold magad.

Azért az első hónap végén már megkérdeztem harcoljak-e, van-e még értelme?  De már nem léteztem számodra, átnéztél rajtam, sőt meglehet le is néztél kérdésemért. Nem kezdtem el veled ordítani, higgadt maradtam. Azt hittem elég, ha megmutatom a szeretet bennem nagyobb, mint a harag, de csak azt értem el, hogy azt mondtad: még egy kis időt kérsz, és eldöntöd, mit akarsz.

Ketrecbe zárt állatként vártam a percet, mire újra kinyitod nekem szíved ajtaját.

De telt az idő, s nem történt változás. Éjszakáról-éjszakára a cigarettafüstben állva vártam, hogy elfogyjon a szeretet bennem irántad. Végül, mikor megállt egy nap az autód, nem feküdtem le, megvártalak ébren. Nem ordítottam, toporzékoltam, mert akkorra már megöltél mindent bennem. Többé nem kapcsolódott lelkem lelkedhez. Csak egy lyuk tátongott szerelmünk helyén a szívemben. Bőröndjeid az ajtó előtt sorakoztattam fel. Mikor benyitottál előtted álltam. Felvetted a csomagjaid. Nem kezdtél el magyarázkodni, csak lehajtottad fejed: „Viszlát.” – mondtad. S kiléptél újra az éjszakába.

Ez is érdekelhet: Levél az elhidegült társnak