Mintha a Föld készülne darabjaira hullani és atomjaira bomlani, úgy zúg és morajlik a világ. Az utcák csendesek, az utakon alig jár autó, az emberek az ablakból nézik a világot.
Olykor egy gyermek kacaja hallatszik a természetellenes csendben, hangja nyomán az ember szíve összefacsarodik. Még nem érzi, hogy nagy baj van, mert anyja nem adja át magát a kétségbeesésnek. Kitart, erőt ad, szeret és véd. Ez az ő dolga. S a kicsit ez még a nyugalmasabb lét felé sodorja egyelőre.
Az új, nem annyira szép világ formálódik körülöttünk.
Mindaz, amit eddig csak történelemkönyvekből és sci-fi filmekből ismertünk valóságos alapot kapott. Persze sokkal szürkébben, sokkal hétköznapibb módon kopogtatott ajtónkon és nincs hozzá egy hős se, aki megváltoztatná a helyzetünk. Zenei aláfestést sem kapunk. Csak a magunk teremtette gondolatok szövevénye áll a rendelkezésünkre, amiket a töménytelen mennyiségű valós és álhírek fertőznek.
Félelem vagy inkább kétség motoszkál mindenkiben, szeretnénk azt hinni, mindez csak egy rossz álom. Óránként megcsípjük magunk, hogy felébredjünk, természetesen mindhiába. Az életünk most egy olyan keretet kapott, amit el kell fogadnunk zokszó nélkül. S prioritást kell állítanunk a kérdések között is, mert arra nem nekünk kell válaszolni, hogy ami történik, miért történik és, hogy tényleg szükségszerűek-e az intézkedések. Erre vannak a tudósok, az orvosok, akiknek vakcinát is keresniük kell.
Ez is érdekelhet: Az élet Hollandiában karantén idején
Persze, ha józanul gondolkodunk, elég csak megnézni mi zajlik Olaszországban, Spanyolországban, s a kiindulópontnál, Kínában. Akkor már felsejlik bennünk a gyanú, hogy ez nem gyakorlat, ez már az akció és nekünk nem marad más hátra, mint betartani a szabályokat. Azért, hogy aztán minél hamarabb visszatérhessünk megszokott életünkbe. Mert egyszer visszatérhetünk, ezt szilárdan hiszem, a kérdés csak az, mennyi megbetegedés, értetlenség és be nem tartott „játékszabály” után. Ehhez pedig az egót, az önzést le kell tudnunk rakni, s hajlandóságot kell gyakorolni arra, hogy csapatjátékosok legyünk, egymástól távolságot tartva, mindannyiunk érdekében.