Azt mondják, mindig (mindenből) az első a legkülönlegesebb egész életünkben. Persze elsősorban jó dolgokra gondolok itt; nem az első fekete pontra vagy szerelmi csalódásra – habár valamilyen szempontból ezek is különlegesek.
Speciel most a csókra gondolok.
Nekem rettentő nagy elvárásaim voltak. Számos film jelenetét vettem alapul az érzéshez, amit szerettem volna átélni. Mert a vásznon általában igazán OLYAN az első. Puha, szép, biztonságos, gyomrot remegtető, szinte nem evilági.
Lábujjhegyre emelkedős-pipiskedős-lábemelős.
Nyilván én is gyakoroltam jó előre. Aki nem smárolt tinikorában a kézfejével – na, olyan nincs.
Nekem persze hírből sem volt még jelöltem, akivel ezt élesben ki lehetett volna próbálni a kisvárosi „tuti gimiben” – mondjuk az sem segített, hogy az osztály strébere voltam. Az ember vagy tanul ugye, vagy részt vesz a zsongásban a helyi erőkkel. Nekem így sokáig az ábrándok maradtak.
EZ IS ÉRDEKELHET: Pasik vs nők, avagy a nőnek mindig igaza van
Aztán felemeltem azt a szorgos kis fejemet a tankönyvből és észrevettem, hogy az osztály csekély számú hím egyedeinek legmenőbbike áhítozik arra a bizonyos első csókra.
Na, akkor gazoltam be rettenetesen.
Mert lássuk be, a jó kislányok nem vonulnak a tornaterem mögé falat támasztva csókolózni. (Dehogynem.)
Pláne nem sétálnak haza kerülőutakon, hogy a bokrok takarásában bazsalyogjanak a lovagjukkal. A nyelvekkel meg aztán EGYÁLTALÁN nem számoltam! Persze, mert annak előtte a kézfejem viszonylag passzív volt…
Az osztály alfájával ellentétben, aki viszont nagyon is aktív volt – nyilván neki már a messzi homályba vesztek a gyakorlás órái.
Egy szó mint száz: az első csók különleges. Jelentsen ez bármit is. Nekem különlegesen béna volt. Izgulósabb, mint a matek nagydoga, pedig az aztán okozott pár kellemetlen percet (sosem voltam erős a reál tárgyakból).
A partnerem dicséretére legyen mondva: Ő aztán rendkívül türelmes és szófogadó volt. Minden egyes alkalommal, amikor farkastól rettegő őzgidaként ugrottam hátrébb a nyelve elől, egy leszedált buddha nyugalmával mosolygott vissza rám. És várt.
És tovább várt.
Hosszú napokig, hetekig, hónapokig. Fél évig. A farsangi bálig.
Ahol végre megadtam magam, és mint akit meghalni visznek, beleborultam a srác karjaiba. És megtörtént az első csók.
Puha volt.
