Nem kell több száz kilométert utazni, ha valaki szépet szeretne látni, hiszen Magyarország is megannyi csodás és lélegzetelállító helyszínnel büszkélkedhet, amelyeket érdemes szemügyre venni.
Ilyen Boldogkő meseszép vára, amelyre ha ránéz az ember, máris látja, mennyi évszázad van mögötte.
Ahogyan az ember felkanyarodik az útra, amelyet érdekes, görbe fák szegélyeznek, s mely a sziklaszirten magabiztosan álló várhoz visz, egyszeriben elfogja a szomjúság, hogy még többet láthasson belőle, még közelebb juthasson hozzá.
A Zempléni Tájvédelmi Körzet legszebb része úgy bukkan ki a domboldalon, akár egy kincsesdoboz.
EZ IS ÉRDEKELHET: Merre fúj a szél a Tisza-tónál? – Poroszló
Na de tekintsünk egy picit bele a történelemkönyvbe.
Eredetét a XIII. századra teszik, s több királyi névhez is csatolható, úgy mint IV. Béla, IV. László, Károly Róbert. Ahogyan teltek az évek, Mátyás király, Szapolyai János, Báthori István keze alatt egyre csak gyarapodott, szépült a vár, s bár közben néha megsínylette a csatákat és az érte folyó ostromokat, mégis rendületlen maradt.
Nem csoda hát, hogy költőknek is tollára kívánkozott a szépsége, így például Balassi Bálintéra, akinek szőlője volt a közelben; itt írta meg Borivóknak való című versét.
Jártak a várban kurucok, labanc csapatok, a jezsuiták, volt már lengyel kézben, sok nemesi család birtokában, ám ütött-kopott részeit lassanként helyre állították, és most tökéletes turista látványosság.
Örökzöld fák vezetnek a csálé lépcsőkhöz, melyek egyre feljebb visznek, hogy többet mutassanak meg a táj lélegzetelállító szépségéből. Itt fent az ember nem csak annak tud örülni, hogy a civilizáció nem ült a vár nyakára, s meghagyta őt magányában, szépségében, hanem el is tudja képzelni, hogy ahol most a szántóföldek és szőlőföldek terülnek szét, azt egykor katonák lepték el. Elképzeli maga előtt, hogy az itt élő láthatta a vár aljában lévő falu házainak kéményeiből kunkorodó füstjét, lovak lába alatt a homokot porzani, gyümölcsfákat virágba borulni.
Ahogy bejárja az ember a vár minden szegletét, érzi a friss szellőt az arcán, figyeli a tájat, magába szívja ennek az Észak-kelet Magyarországon fekvő szépségnek a látványát, lassanként elfeledkezhet a mindennapok terheiről, gondjairól.
Érdemes bent megtekinteni az ólomkatona kiállítást, amely a muhi csatát ábrázolja több mint ezer darab figurával, valamint korhű szerszámokat, fegyvereket, és a korabeli tömlöc homályába is ajánlott belesni, hiszen ha olyan időpontban van ott valaki, amikor a várban csak néhány lélek tartózkodik, tökéletes hely lehet egy romantikus csók váltására.
Ha már teljesen körbejártuk, és kellőképpen megéheztünk a friss levegőn, a vár aljában található Castrum Boldua-ba érdemes betérni. Az egykor istállóként funkcionáló alagút most 120 férőhelyes, hangulatos, korhű középkori étterem, amely csak fokozza a hangulatot, hiszen itt tényleg mindent megtettek, hogy a látogató visszarepülhessen pár száz évet az időben!
Fatányérból, faeszközökkel falatozhatsz a kemencében sült finomságokból, magadra vehetsz egy felöltőt, és a címerekkel díszített falak között úgy fogyaszthatod el az étket, mintha csak IV. Béla korában tértél volna be. A középkori zene és a személyzet kedves kiszolgálása csak fokozza a hely értékét.
Mindig is szerettem régi, ódon falak között járni és elképzelni, milyen lehetett azelőtt, amikor még teljesen más volt a világ.
Amikor még a férfi dicsőítette Istent, ha jó termést hozott, s boldogította a jó szél, a kövér szőlőszemek, asszonyának mosolya, ki melegítette őt a fagyos téli estéken.
Hangulata oly mély nyomot hagy bennem minden egyes történelmi helyszínnek, hogy napokig tudok még táplálkozni belőle, s míg ott vagyok, igyekszem magamba szívni a látványt.
Boldogkő vára valóban hű a nevéhez, mert ha valaki ezt a csodaszép helyet egyszer meglátogatja, boldogan hagyja el azt, megannyi szép emlékkel.
„E vár ezután Boldogkőnek neveztessék, mivel a hét szép leány, a hét tündér itt volt a legboldogabb!”