Imádom az életrajzi ihletésű filmeket, feldolgozásokat. Mostanában hála az égnek bőven láthattunk ilyeneket a mozikban, közülük nagy kedvencem az Én, Tonya. Mondok pár okot, amiért – ha még nem vagy túl rajta – meg kell nézned.
Mert Margot Robbie-t végre hagyták kibontakozni
Margot Robbie úgy vonult be a köztudatba, mint egy szőke ciklon. A Wall Street Farkasa és a Focus is azt az érzést erősítette bennünk, hogy egy igazi cicababa. Amolyan cuki kislány szép csomagolásban, kevéske szürkeállománnyal – az előítéletek alapján, persze.
Voltak egyéb szerepei más filmekben, de ezek nem vitték sokkal előrébb. A Suicide Squad – Az Öngyilkos Osztag ugyan kaput nyitott az új lehetőségek felé, mégsem hozta meg a várt sikert.
Tonya szerepét viszont fantasztikusan hozza. Illik hozzá, mi több: képes volt egybeforrni Tonya Hardinggal az első káromkodástól kezdve az utolsó skizofrén mosolyig.
Mert pont olyan, amilyen az élet: nyers, ösztönös és tele van érzelmekkel és humorral
A film ellentétes érzelmeket kiváltó, megtörtént eseményt dolgoz fel – a Tonya Harding és férje, Jeff Gillooly valamint Tonya testőre által közösen megtervezett merényletet a híres amerikai műkorcsolyázónő, Nancy Karrigan ellen.
Mert az ő álmait, az ő bukásait, az ő küzdelmét rettentő életszagúan éljük át a film által. Márpedig előbbiekből volt bőven.
Álma csupán egy (a profi műkorcsolyázó karrier), bukása annál több, küzdelme pedig bőséges. És ezzel mindenképp tudunk azonosulni. Én legalábbis igen.
Mert nem csak Margot Robbie viszi el a hátán a sztorit
Vagyis mindenki nagyot alakít. Kiemelném a Tonya Harding anyját, LeVona Goldent alakító Allison Janney-t. Leszámítva azt, hogy mindig borzasztó szembesülni az abúzussal, LeVona rezzenetlen arca és kemény odamondásai a legkomorabb néző arcára is mosolyt csalnak.
A hatalommániában és testképzavarban szenvedő testőrt, Shawn-t is eltalálták, és Sebastian Stan, a vonzó tél katonája (rémlik, ugye? – na jó, súgok: Amerika kapitány tesója!) is szuper(szexi).
A nagy igazságok
Iiiigen, igen. Amcsi film, amcsi mondások. Viszont nem feltétlen azok a „bölcsességek”, amiket hallva szemünket forgatva nézünk össze. Inkább olyanok, melyek rejtenek némi mondanivalót. Ilyesmiket:
„(Amerika.) Mindig kell valaki, akit imádhatnak. Mindig kell valaki, akit utálhatnak.”
„Nancyt megütötték egyszer, és az egész világ elborzadt. Ez nálam mindennapos rutin volt.”
„Nincs olyan, hogy igazság. Mindenkinek megvan a saját igazsága. Az élet meg k****ra azt csinálja, amit akar.”
Mindehhez én hozzátennék még valamit. Egy történelmi tényt. Tonya Harding volt az első amerikai műkorcsolyázónő, aki versenyen élesben megkísérelte és meg is ugrotta a tripla axelt. Az egyik legnehezebb ugrást ebben a sportágban.
A tripla axel ugyanis olyan nehéz, mint az élet maga. Tudod, miért?