Majsai Kristóf 12 éves volt, amikor elhatározta, hogy ő bizony filmrendező lesz. A szülei hitték is meg nem is, de útját nem állták, Kristóf pedig az elmúlt 5 évben be is bizonyította, hogy az elhatározása sziklaszilárd.
Az általános iskolai osztályfőnöke és a szülei sem vették félvállról a törekvéseket, mindenben támogatták az eltökélt fiút és az időközben köréje gyűlt kis csapatot. Pályázatokra neveztek és nyertek.
Most már egy egész nagy csapat diák tevékenykedik a filmeken. A fiatalok összedolgoznak, együttműködnek, odateszik magukat. Belerakják a szívüket, lelküket a kis filmjeikbe. Mindenkinek megvan a feladata, van köztük gyártásvezető, operatőr, scriptes, csapó. Sőt még zeneszerzőjük is van.
14-17 éves gyerekek, akik egy cél érdekében összerakják a tudásukat. Akiket nem érdekel, hogy nem olyan a technikai felszerelés, megoldanak mindent azzal, ami van. Akik elengedik a tökéletességre való törekvést, mert tudják, hogy mindig van hova fejlődni, de igazán fejlődni akkor tudnak, ha végigviszik, amit kigondoltak.
Nemrégen elkészült egy 20 perces filmjük, Gyilkos lelkiismeret címmel. Ennek apropóján Majsai Kristóffal beszélgettem.
Kicsit meséljetek magatokról kérlek. Mit kell tudni rólatok?
Egy kis filmes csapat vagyunk, akik saját filmeket gyártanak a rendelkezésre álló lehetőségek kihasználásával. Eredetileg általános iskolában egy osztálytársammal kezdtünk forgatókönyveket írni, aztán néhány osztálytársunk csatlakozott hozzánk, így alkottunk egy csapatot. Idővel azonban jelentősen kibővültünk, jelenleg már több mint 20-an lehetünk olyanok, akiket érdekel a filmezés.
Az alkotást kisebb pályázatokkal, 1-1.5 perces filmekkel kezdtük. Az első hosszabb filmünk, a Cybermaszk, lassan 1.5 éves. Azt egy családi barátunk, egy gyerekpszichológus felkérésére, egy előadására csináltuk. Mindössze három hetünk volt rá, hogy elkészítsük, ami hatalmas kihívást jelentett. Mivel a végeredmény fényévekkel jobban sült el a vártnál, azonnal bele is kezdtünk az új projektbe, ami történetesen a most megjelent film. A következő projekten pedig már dolgozunk, sőt az első forgatási napunk már meg is volt.
A legtöbb fiatal nem tudja, mi lesz, ha nagy lesz. Neked/nektek honnan jött az ötlet?
Én már nagyon kiskorom óta elég céltudatosan gondolkodom, kezdetben könyvíró akartam lenni, majd ezután jött a filmrendezés. A vacsoraasztalnál ülve találtam ki, hogy rendezni szeretnék, csakúgy, mint a példaképem, George Lucas. Ekkor még természetesen nem tudtam, hogy a filmrendezés mit takar, nem is gondoltam, hogy ennyi ideig kitart majd a gondolat, azonban az idő előrehaladtával egyre jobban beleszerettem a hivatásba, és ma már nem is kérdés, hogy ezen az úton szeretnék továbbmenni.
Mit szerettek a filmezésben, mit kaptok tőle?
Rengeteg mindent szeretek benne, nagyon sokat ad. Elsősorban imádom az alkotás részét, azt, hogy megvalósíthatok valamit, hogy az, ami kezdetben csak a képzeletem szüleménye volt, később a képernyőn is láthatóvá válik. De ezen felül még nagyon sok minden miatt közel áll a szívemhez, lendületbe hoz, színt visz a hétköznapokba, önbizalmat, sikerélményt ad, és azt hiszem még nagyon sokáig tudnám sorolni, hogy milyen pozitív hatásokkal bír.
Kinek mi a feladata, hogyan áll össze a csapat?
A csapat felállása még ennyi idő után is kialakulóban van, olyan értelemben, hogy még mindig tapasztalgatjuk, hogy egy-egy munkakörhöz pontosan milyen feladatok tartoznak, kié legyen az adott pozíció. A rendezés, producerkedés egyébként mindig az én dolgom. Az utómunkálatokat minden alkalommal az öcsém, Máté csinálja. Olyan jellegű és minőségű VFX-et, azaz vizuális effekteket képes hozzáadni a filmekhez, amik akár nagy produkcióban is megállnák a helyüket. Mindezt teljesen egyedül tanulta meg, autodidakta módon. A többiek, azaz az operatőrök, világosítók, mikrofonosok, segédoperatőrök és a színészek egymást váltva dolgoznak egyelőre.
Több filmet is forgattatok, melyik volt a kedvenc, miért?
Nehéz lenne megmondani, melyik film az igazán kedvenc, mert mindegyikhez rengeteg felejthetetlen emlék fűződik. Minden projekt más és más miatt volt fantasztikus, és talán a legjobb válasz a kérdésre az, hogy mindig az a film a kedvencem, amiben éppen benne vagyunk.
Mit kell tudni a legutóbbi kisfilmről? Honnan az ötlet?
A legutóbbi filmünk volt az eddigi legnagyobb projektünk, nem csak azért, mert ez a leghosszabb, hanem azért is, mert ezt forgattuk a legtöbb ideig, illetve ez igényelte a legnagyobb kidolgozottságot. Az ihlet megszületésétől az utolsó vágat leexportálásáig egy év három hónap telt el. Az elején nem számítottunk arra, hogy ennyi ideig fog készülni a film, de ki akartuk dolgozni, ezért mindent beleraktunk, amit csak lehetett. Sokszor veszítettem el a motivációmat, mert annyi teher volt a vállamon. Ilyenkor mindig beszélgettünk egy nagyot anyával, és utána mindig visszatért az önbizalmam. Őszintén szólva az ötlet már nem emlékszem, hogy honnan származik, annyit tudok, hogy az első gondolatom a filmmel kapcsolatban az volt, hogy kéne egy film egy sorozatgyilkosról, és a gondolatairól.
Milyen volt a fogadtatás?
Olyan hatalmas fogadtatásról nem igazán beszélhetünk még, mivel a film eddig többnyire csak a rokonokhoz, barátokhoz jutott el, de én alapvetően mindenkitől pozitív visszajelzést kaptam eddig. Voltak, akikkel mélyebben is elbeszélgettünk a történetről megvalósításáról, ilyenkor feljöttek a film hiányosságai is, azonban ezek olyan dolgok, amik az eszköz és tapasztalat hiányán múltak, és amiken igyekszünk javítani a jövőben.
Mit adott neked/nektek a munka?
A munka során a tapasztalat és az élmények mellett egy rendkívül jó csapat kovácsolódott össze. Vannak nehézségek, van feszültség, de ez nem akadályoz meg minket abban, hogy eszméletlenül jól érezzük magunkat.
Mi a következő terv?
Jelenleg is dolgozunk már a következő filmünkön, ami egy öcsém által kitalált sztorin alapul. Ez egy rövidebb, és lényegesen egyszerűbb, viszont annál érzelmesebb film lesz. A tervünk most az, hogy rövidebb filmeket fogunk készíteni, hogy gyakrabban készülhessenek el az alkotások. Ha pedig nagyobb filmet szeretnénk forgatni, azt inkább a nyári szünetre hagyjuk, mert ott több időnk lesz, és nem kell majd hosszú hónapokra elköteleződni egy film mellett.
Mit gondolsz, hol leszel 10 év múlva, mit fogsz csinálni?
10 év múlvára több tervem is van már, attól függ, mennyire támogat meg az univerzum. Nyilván a legnagyobb álmom, hogy saját nagyjátékfilmeket rendezhessek. Persze ehhez sok mindennek kell teljesülnie, de merjünk nagyot álmodni. Ami biztos, hogy a filmiparban szeretnék, illetve szeretnénk még egy páran, dolgozni, és emellett folyamatosan építeni a magunk elé kitűzött filmes célokat.
És amit a többiek mondanak:
Gál Nikolasz, a zeneszerző és mikrofonos
Gál Nikolasz vagyok 17 éves, jelenleg média iskolába járok, ahol filmezést, televíziózást tanulok. 5 éve zongorázok, de más billentyűs hangszereket is kipróbáltam már fellépéseken és egyedül is. Jelenleg főként Queen zenék feldolgozásával foglalkozom.
A csapattal 1,5 éve találkoztam, és már az első forgatási napon éreztem a hihetetlen összhangot. Amióta velük dolgozom, főként azóta foglalkozom zeneszerzéssel egy szintetizátor programban, ahol egyre bátrabban kísérletezek különböző hangszerekkel, effektekkel. Természetesen ezelőtt is foglalkoztam zeneszerzéssel, de az előző munkáim közül nem igazán tudnék kiemelni egyet sem.
Egy specifikus jelenethez teljesen más zenét írni, amikor adottak az érzelmek és azt kell zeneileg éreztetni és megjeleníteni. Pont ez az, ami sokat segített és szerintem megtaláltam a helyem.
10 évre előre gondolkodni nehéz feladat, addig sok víz lefolyik még a Dunán. Mivel eddig csak egyedül zenéltem, a fő célom jelenleg egy bandában, leginkább egy rockbandában játszani billentyűsként, de természetesen a filmes irány is nagyon érdekel, szóval azt is tovább vinném, leginkább a hang irányába.
Vágó Bence, színész, operatőr, gyártásvezető
Vágó Bence vagyok, 14 éves. Egyesületi szinten 5 éve focizok az RKSK csapatàban. Igazából Kristófnak köszönhető a filmezés, ő vitt ebbe bele. Egyre jobban érdekel mind a színészi, mind a háttérmunka is. Néha kicsit stresszes, de egy ilyen jó közegben, alig észrevehető.
Mindenkinek megvan a feladata. Ugyan nem vagyunk olyan sokan, de éppen elegen, hogy minden szükséges feladatot el tudjon látni valaki. Személyes kedvenc filmem a legutóbbi Gyilkos lelkiismeret. Szerintem egy elég profi film lett ahhoz képest, hogy még az elején vagyunk ennek a dolognak. Persze még ez sem lett tökéletes, de ebből is csak tanultunk, és a következő filmben kamatoztathatjuk a tapasztalatokat.
A következő terv már folyamatban van, bár nem szabad még semmit mondani róla, de szerintem az is egy nagyon érdekes kis filmecske lesz!
Őszintén szólva nem tudom, mi lesz 10 év múlva, az igazat megvallva nem is szoktam ezen gondolkozni, úgy vagyok vele, hogy ma kihozom magamból a legjobbat, és majd meglátjuk, mit ad érte holnap az élet.
Sok szeretettel gratulálunk nagyon várjuk a további alkotásokat. A siker mindenki „tarisznyájában” ott van. Merje kivenni.