Mondd, láttad már a tengert? A „Nagyot”, ahová gyerekként vágysz, a tengert, amiről sokáig csak történetekből hallottál és amiről úgy hitted, az ő kishúga a Balaton? Utaztál hozzá gyerekként, hogy lásd a hatalmas víztömeget, hallgasd a hullámokat, amelyek morajlásakor a felnőttek arcán mindig megjelenik a mosoly?
Címke: emlékek
Üzenetet kaptam, valaki, aki régen nagyon kedves volt nekem, e-mailt küldött. Egy közös ismerős révén tudta meg a címemet, és gondolta, ír néhány sort.
Naplót írni jó dolog.
Kikapcsol, általa rendezhetjük a gondolatainkat, újra átélhetjük azt, ami jó volt.
És nem utolsó sorban terápiás hatása is van – a szakemberek mind ajánlják, sőt, sokan a terápia eszközeként is használják.
Nem képeket gyűjtők, hanem emlékeket. Élményeket, érzéseket, pillanatokat vések szívembe. Egyetlen sóhajtásnyi idő elég, hogy felidézzem milyen volt veled a kezdet kezdetén. Mert sosem beállított pózok és pillanatképek adják vissza azt, ami elmúlt, hanem az érzéseink.
Cselekedetek, érzelmek, kalandok, vágyak – annyi minden van, amit át kell élnünk életünk során.
Egyetlen pillanat, amely minden évben átszakítja az idő ködét. Déjavu-szerű állapot, amikor egy kapcsolódásra lelkünk visszaemlékszik.
Fáj. Annyira, hogy néha úgy érzed, levegőt sem kapsz, gondolkodni sem tudsz a fájdalomtól. Semmi…
Tudod, a legtöbb napon nem jutsz az eszembe. Olyankor minden olyan, mint régen, amikor még nem voltál.