Bár egy gyermek sok irányból kap ingereket, s ezek mindegyike hozzátesz jelleméhez, a legmeghatározóbb a nevelésében a szülők, a család.
Egyes szülők elvárják a gyerekeiktől, hogy pontosan azt csinálják, amit mondanak, kérdések nélkül. Mások a gyermek életének minden területét mikromenedzselik annak érdekében, hogy biztonságban tartsák és felkészítsék a sikerre. Vannak olyan szülők is, akik laza megközelítést alkalmaznak, lehetővé téve utódaik számára, hogy szinte mindenben maguk döntsenek.
A szülők, elveik alapján négy féle nevelési típusba sorolhatók (bár egy szülő sem tisztán csak az egyik). Ezek mindegyike különböző nevelési sajátosságokkal jár, így máshogyan hat a gyerekek személyiségének fejlődésére, viselkedésére.
A négy szülői típus:
Következetes (meleg-korlátozó)
Tekintélyelvű (hideg-korlátozó)
Megengedő (meleg-engedékeny)
Elhanyagoló (hideg-engedékeny)
Következetes nevelés
A következetesen nevelő szülő kontroll alá vonja a gyermeke viselkedését. Elvárja, hogy a gyermek a kijelölt feladatokat elvégezze. Hiszi, hogy a gyermek nem kicsi felnőtt, így nem terheli korának nem megfelelő döntésekkel. Szükségesnek tartja a korlátokat, a korának megfelelő vezetést. Az általa támasztott szabályok jól körvonalazottak és világosak; a szabályszegés következményei is nyilvánvalóak a gyermekek számára.
A következetes szülő nagy szeretettel veszi körbe gyermekét. Időt tölt vele, meghallgatja, igyekszik mindent megadni neki, hogy a gyermek személyisége megfelelően fejlődjön és kibontakozzon.
A következetes szülő kimutatja szeretetét szóban és tettekkel is.
Az így nevelt gyermekek: A kiegyensúlyozott légkörben a gyermekek egészséges önértékelésre és önállóságra tesznek szert; koruknak megfelelően tudnak mérlegelni és dönteni. Tudják, hogy tetteiknek vannak következményei. Társaiknál jobban tisztelik szüleiket, öntudatosabbak, és sikeresebbek a kortárs-kapcsolataikban. Jobban teljesítenek az iskolában és a csapatjátékokban.
Tekintélyelvű nevelés
A tekintélyelvű szülő komolyan veszi a gyermeke viselkedését és elvárja, hogy a gyermek megfeleljen az általa szabott korlátoknak. A szabályok betartására szigorúan rákényszeríti a gyermeket, miközben nem tartja tiszteletben a gyermek véleményét, érzéseit és érzelmi szükségleteit.
A gyermek engedelmessége fontosabb a szülő számára, mint maga a köztük lévő kapcsolat. Úgy gondolja, a gyermek egyedüli joga és kötelessége a szabályok betartása, a szabályszegésért pedig büntetés jár.
A tekintélyelvű szülő nem tölt kikapcsolódós időt a gyermekekkel, nem hallgatja meg őket. Szeretetét csak korlátozottan mutatja ki.
Az így nevelt gyermekek: Az ebben a légkörben nevelkedő gyermekben agresszió halmozódik fel, de kiélni nincs lehetősége. Végül önmaga ellen fordítja. Súlyos belső konfliktusok alakulnak ki benne, neurotikus zavarai lesznek, amik az évek során beépülnek személyiségébe, komoly torzulásokat okozva. Ez a nevelői attitűd akár teljes bizalmatlanságot is eredményezhet minden felnőttel szemben.
Megengedő nevelés
A megengedően nevelő szülő nem próbálja korlátozni a gyermek viselkedését.
Hagyja, hogy a gyermek úgy tegyen, ahogy neki tetszik. Rengeteg választási lehetőséget ad, ám nem ad iránymutatást. Kérleli gyermekét viselkedése megváltoztatására, vagy megpróbálja meggyőzni, de nem utasítja határozottan arra, hogy mit tegyen. Odafigyel a gyermekre és meghallgatja.
A megengedő szülő szeretetteljesen bánik a gyermekével, tiszteletben tartja gyermeke
személyiségét.
A megengedő szülő nevelésében vannak szabályok és a megszegésükért helytelenítés,
feddés jár, azonban a szabályok nem merevek, hanem szükségszerű és rugalmas normák, nem
nehezednek a gyermekre. A gyermek érzelmei és intellektuális igényei mindig ki vannak elégítve.
Az így nevelt gyermekek: pozitívan fordulnak a világ felé, aktívak, becsvágyóak és barátságosak. Gondolkodásuk gyors, kreatív, érdeklődő. Aktív részesei a világnak. Sosem kételkednek abban, hogy szeretve vannak. Egy kicsit agresszívak, ennek oka a biztonságérzet és a szigorú büntetés hiánya. Ez az agresszió a megfelelő feltételek esetén egészséges bátorsággá fejlődik. Kicsit nehezebben kezelhetők, bíznak önmagukban, könnyen építenek kapcsolatokat.
Elhanyagoló nevelés
Az elhanyagolóan nevelő szülő nem figyel a gyermekére. Nem, vagy csak alig vonja szülői kontroll alá a
gyermek viselkedését. Megenged neki mindent, a gyermek azt csinál, amit csak akar, a szülő egy tettét sem korrigálja, javítja. Gyakran annyira lekötik saját gondjai, hogy nem marad sem ideje, sem energiája figyelmet fordítani a gyermekre. Nem hallgatja meg, nem dicséri, nem bíztatja, elhanyagolja a gyermek érzelmi szükségleteit.
Az így nevelt gyermekek: belső konfliktusokból származó, antiszociális agresszióban szenvednek. Függőség, szorongás gyakran kialakul náluk. Nyílt agresszív magatartás is jellemző. Nagyon alacsony az önértékelésük. Keserű, csalódott felnőtté válnak, akik nem sok jót várnak az élettől.
nyitókép: Image by bearfotos on Freepik
EZ IS ÉRDEKELHET: